Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)
Réthy Zs.: Természeti változások Füzesgyarmat térségében
Epres-kert is volt régen, a Kováts-kert déli oldalán. Fejül ott. ...de ez már az én érésemre elpusztult. Füzesei: erdő a határban nincs, hanem a communistáknak van egy füzese, Macskás és Dágó szigetekben, közel a városhoz, a Rét szélén. Bucsán kezd az uradalom ültetni makk-erdőt, hogy minő sikerrel, azt az idő fogja megmutatni. Folyó-vizei: a Berettyó folyó-vize napkeletről északnak lefelé nyugatra határozza; ott fordulván délre Bucsán, a határán keresztül folyik. Ebből délnek fokok, erek és derekak jönnek ki, ilyenek: a Csuka-derék, Csonka-ér vagy Csonkér és Józsi fok, mely kettő egy és a város napkeleti részén folyik el; a Józsi-fok délre is elkanyarodván, ahol rajta a Nagyutca végén kőhíd épült; a Nagy-ér, mely a várost keresztül hasítja (már ugyan el van töltve és csak kanális formában látható, ..., Dágó-derék, Macskás-ér, Kettős-ér, Jány-ér, Kert-alatt-való, Hálád, Ösvény-derék, Kónyafok, Monostor-derék, Kecskés-ér, Antal-ér, Tövisles-ér, Bucsán-túl. A Hortobágy vize is itt a Bucsai-pusztán szakad a Berettyóba. Nagy- és Kis-Hortobágy név alatt. - Napkeletről a Seber-Körös és Berettyó árjából szakad ki: a Csik-ér, Abajd-ér és Péterke... de ezek csak árvíz idején vannak meg, egyéb eránt a legjobb kaszáló földek. Mindezek a Berettyóból vévén eredetüket, kiáradnak és a Berettyó nagyobb vagy kisebb árjától függ ezeknek is árjok. Ezeken a vizeken semmi vízi-malmok nincsenek, mint régen, a vármegye vagyis vízi regulátió által eltöröltetvén. A Nagy-ér, Sárrét felől eső felső részében, a helység északi végén volt az én érésemre is egy derék vízimalom." A füzesgyarmati határban 1811 őszén pusztított hatalmas tűzvészt követően 1813. január 29.-én jegyzőkönyvet vettek fel az újabb határjelek elhelyezéséről a következő tájékozódási pontokon: „A Rák-foknál a Csiffi-határnak összejövésével, A Lukács-derék erányában ismét a Görbe-lápba, Innét lejjebb a Király-útjába, ismét innét, Lejjebb a Gyékényes-fenék, ismét, A négyes-kútba, ismét, A Csákó-lápnak napnyugat felől való oldalába, és A Kákás-úttól a Nagybajomi-irtásig egyenes líneában."*" A Nagy- és Kis-Sárrét teljes kiterjedését az egyes szerzők különbözően határozzák meg. Szűcs Sándor 150 ezer kataszteri holdra , a Bihar vármegye és Nagyvárad с monográfia 120 ezer kat.holdra számítja. A vármegye határoktól függetlenül a kiterjedése természetesen állandóan változott az évszázadok folyamán az időjárási, vízügyi viszonyoktól és az emberi beavatkozásoktól függően. Az eddigi dokumentumokból is jól érzékelhető, hogy a vizek jelenléte mennyire meghatározó és állandó tényező volt a füzesgyarmati határban. Ezeknek az állandó- és időszakos vízborításoknak, tavaknak, nedves rétségeknek, zárt nádasoknak, zsombékosoknak, legelőknek és lápoknak rendkívül gazdag és változatos lehetett a növény- és állatvilága. (Ennek a részletes feldolgozása a készülőben levő Sárrét élővilága című kötetben várható.) A Gacsári-krónikában olvashatjuk, hogy „az vizeket árendába bírják az halászok, kik mikor az idő szolgál, szerencsés halászatokat is tesznek. Nagy-Váradra szállítván az fogott halakat; télen által pedig az Nagy-Sárrétében, nagyobb-kisebb szerencsével csikasznak: ez az fogdosás is többnyire Nagy-Váradra kerül." Ha érdemes volt Nagy-Váradra szállítani (feltételezhetően rendszeresen, különben nem említi Gacsári), akkor bizonyára nemcsak, hogy sok halat fogtak, de kifizetődő is lehetett számukra. „Bucsán az Berettyóban rákot 38
