Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Réthy Zs.: Füzesgyarmat térségének madártani vizsgálata

- „3- Búbos vöcsök. Podiceps eristatus. L. Ezelőtt 20-30 évvel tömegesen fészkelt a Sárréten Vésztő, Füzesgyarmat vidékén a nagyobb nádasokban." - „21. Fehér gólya. Ciconia alba. BECHST. A megye nyugati és déli részein is előfordul, de legtöbb van a szeghalmi járásban. Vésztőn, Szeghalmon, Füzesgyarmaton mindenütt sok fészket láthatunk." - „14. Széki csér. Glareola pratincola. L. Szikes legelőkön néha előfordul. Elejtett példányok: Gyoma, Kétegyháza, Füzesgyarmat." - „22. Erdei cankó. Totanus ochropus. L. Nyár végén nedves esztendőkben vizes legelőkön előfordul. Megfigyelték Gyomán és Füzesgyarmaton." - „28. Reznek. Otis tetrax. L. Kétegyházán 1913-ban lőttek egy példányt. Füzesgyarmat határában Bucsatelepen is megfigyelték az elmúlt években. Más adataim előfordulásáról nincsenek."" Ha a térségben élt gazdászok, erdészek, vadászok és halászok magánjegyzeteit megtalálhatnánk és átnézhetnénk, nyilván rendkívül fontos további madártani adatoknak juthatnánk birtokába. Bízom benne, hogy még ezt is megérem... * * * „A múlt adatai" kétségtelenül tele vannak jószándékú, de inkább irodalmi jellegű megjegyzésekkel és utalásokkal. Ugyanakkor dokumentációs értéküket nem vonhatjuk kétségbe, hiszen a legjobb szándék vezette a szerzőket az egykori állapotok rögzítésében. A mocsárvidék madárvilágára vonatkozó valóságos adatok valószínűleg sokkal gazdagabbak lennének, ha lett volna akárcsak egy írástudó pákász... (Feltéve, hogy jegyzetei fennmaradtak volna.) Amikor 1891-ben megjegyzik, hogy a pákászok „minden szokásukat is" ismerték a madaraknak, vajon nem az ős-ökológus vagy etológus példáját említik?... Szintén 1891-ben, a „Monarchia"-féle kötetben jelent meg ZSILINSZKI Békés megyei cikke, amelyből sajnos hiányzik a minimális természetrajzi tájékoztatás is, bár mint történész általában igen sokmindenről tudott és írt... Kétségtelen, hogy mindmáig az egyetlen megyei összefoglaló faunisztikai jellegű madártani munka CSATH András 1938-ban megjelent könyve. Szinte egyedülálló munka még a tágabb DK-alföldi térségben is. Ráadásul a - tudom, hogy szegény - dobozi tanító magánkiadásában jelent meg a 63 oldalas kis könyv. Ez a téma egy külön cikk tartalma lehetne... Nemsokára elmúlik a XX. század, mely valószínűleg jelentős mérföldkő lesz a földi élet továbbfolytatásában. A múlt lokális emlékeinek legparányibb madártani morzsaadatait is össze kell gyűjtenünk, hogy „teljes" lehessen kulturális, természettudományos emlékezetünk is. A vizsgált terület és természeti viszonyai A vizsgált terület (Füzesgyarmat és környéke) állatföldrajzilag a közép-dunai faunakerület Alföld (Pannonicum) körzetébe, a Nagy-Alföld (Eupannonicum) faunájához tartozik. Füzesgyarmat határának jelenlegi területe: 12 745 hektár. A biotópok bár változatosak, de ma már a mezőgazdasági kultúrterület az uralkodó forma. Ezek mellett megtalálható a folyóvíz és annak árterülete, a szikes- és löszpuszta maradványok, a zsombékos rétek, nádas „gödrök", mélyedések, fasorok, gyümölcsösök, tanyás és zártabb emberi települések (majorok, de elsősorban maga Füzesgyarmat településrendszere), csatornák, erdőfoltok és újabban az olaj- és gázkutatás ipari környezete. 154