Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 18. (1994)

Réthy Zs.: Füzesgyarmat térségének madártani vizsgálata

Az erdőterület jelenlegi megoszlása a következő: DEFAG kezelésben: Cséfán erdő (1-9 tag) Bárdahát erdő (10-22 tag) Hosszúi erdő (23-35tag) 253 ha 236 ha 260 ha DEFAG összesen: 749 ha Vörös Csillag MgTsz tulajdonában: Füzesgyarmat Kertészsziget 239 ha 25 ha TSz összesen 264 ha Mindösszesen 1013 ha A határ nagyobb részét változó területi megoszlásban elsősorban a mezőgazdasági növények - általában nagy kiterjedésű - táblái határozzák meg. Rendkívül fontos, és változatos madárvilágot biztosít az erdők szigetszerű elhelyezkedése. A fészkelési szintek és táplálkozási lehetőségek itt a legváltozatosabbak. Különösen az erdők és más élőhelytípusok találkozási sávjain. Az egykori löszpuszták parányi maradványfoltjai és a nagyobb kiterjedésű szikespusztai területek mellett még megtalálható a zsombékos (Csikéri legelő egy része) és a semlyék (Kék-tó egy része) növénytársulása is. Mindezek természetes élőhelyet is biztosítanak a madárvilág kisebb létszámú, de ritka fajainak. Legjelentősebb - és igen nagy szélső értékek közt változó - vízfolyás a Berettyó. Árterülete a gátak közt nagyobbrészt kaszáló, keskeny fűzfás sávval. A Hosszúi és Bárdaháti erdők a gát hosszában helyezkednek el (természetesen „kívül"), igen gazdag és változatos élőhelyet biztosítva mindenfajta élőlénynek. Igen fontos élőhelytípus az ún. Kék-tó, a Csikéri legelő szomszédságában, melynek védetté nyilvánítását növénytani és madártani értékei miatt egyaránt szorgalmazták a helyi lokálpatrióták és szakemberek egyaránt a '80-as évektől, mindeddig sikertelenül. A jeles terület Szeghalom és Füzesgyarmat közt terül el. A mégoly vegyes értékű, de mégiscsak kertekkel és díszfákkal telepített emberi település is számos fajnak biztosít élőhelyet. Füzesgyarmat területén az egykori kastélypark maradványa - a strandfürdő területe - szintén változatos biotóp. Faunakatalógus 33 A faunakatalógus táblázatszerű összeállításakor ARADI - FINTHA halápi dolgozatában is használt - rövidítéseket és jelzéseket alkalmaztam. Az előfordulás értéke szerint: A = gyakori, rehdszeres fészkelő; В = közepes számú, rendszeresen fészkelő; С = ritka fészkelő; D = átvonuló, kóborló vagy téli vendég; E = fészkelésidőben megfigyelt faj, melynek költése nem bizonyított; F = ritkán megfigyelt faj. 155