Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Szakáll, S.–Kovács, Á.: Adatok a Cserhát és a Karancs-hegycsoport ásványainak ismeretéhez
hipotermás paragenezis ásványai az üregek falára nőttek fenn, illetve a kőzetben egy alkalommal talált cm vastagságú repedéskitöltést alkották. Az ilmenit fekete, hatszöges alakú, vékonytáblás kristályai ritkák, rajtuk csak a ragyogó fénnyel csillogó bázlslapot lehet megfigyelni. Legnagyobb méretű kristályai elérik a 3-4 mm átmérőt és a kőzetbe vannak bennove. Megtaláltuk a hipotermás eredetű ásványok alkotta kitöltésben is. Л kvalitatív miroszonda elemzés kimutatta a Fe és Ti jelenlétét a kristályokban. Л magnetit fekete színű, minden esetben oktaéderes termetű kristályai nem érik el az 1 mm-t. Legnagyobb bőségen az említett repedéskitöltésben találkoztunk vele. Л hornblende fekete vagy sötétbarna tus halmazokban jelenik meg az üregek falán. Nemegyszer utólag kalcit tölti ki teljesen az üreget és ilyenkor a kalcitban láthatók pompás tus-nyalábos kristálycsoportjai. Legszebbek pókhálószerű tú*s halmazai az üregekben. Benne a mikrosznnda elemzés a Fe, Mg, Л1, Ca, SI és igen kis mennyiségben a Ti jelenlétét igazolta. Mivel a Fe lényegesen nagyobb mennyiségben fordul eló a kristályokban mint a Mg, így valószínű a ferrohornblende jelenléte. Л kristályokon elvégzett ТЕМ vizsgálat szintén igazolta azok amfibolszerkezetét (DÖDONY, I. szóbeli közlése). Л hipotermás társulás leggyakoribb tagja a mikrosznnda elemzés alapján K, Л1, Si tartalmú földpát, mely az összetétel és a mikromorfológia alapján szanidin. Д víztiszta, vagy sárgás színű, (01(1) szerint vékony vagy vastagtáblás kristályokon a következő formákat figyeltük meg: (010), (001), (101) (7. és B. ábra). Л kőfejtőben egy alkalommal találtunk cm-es vastagságú, elsősorban szanldinből álló érkitöltést. Ebben nagy mennyiségben megtalálhatók -igaz mm alatti méretben - a hipotermás fázis ásványai közül a magnetit és ilmenit is. Л kvarc mindkét fázisban megjelenik. Ebben a társulásban jellegzetesen zömök - mm körüli - kristályokként figyelhető meg, ritkán. A tridimlt elég ritka, 2 mm-t elérő táblás kristályai szinte minden esetben legyezrts ikerkristályokat alkotnak. Egy alkalommal figyeltük meg az üregek falán fennrTve a cirkont. Közel mm-es, nyúlt-oszlopos kristályán a (100) és (111) forma lapjait lehetett felismerni (9. ábra). Benne a kvalitatív mikroszonda elemzés Zr-t és Sl-ot mutatott ki. Az alacsonyabb hőmérsékleten - epitermás körülmények között - képződött paragenezis tagjai: a kalcit víztiszta vagy fehér színű, kérgeket, illetve gömbös halmazokat alkot (ez utóbblak elérik a fél cm-t). A gömbös halmazok felületén nemegyszer lapos romboéderek formájában is észlelhető. Nem ritka, amikor teljesen kitölti a hólyagüreget, mintegy magába zárva az addig kivált ásványokat. Л kvarc ebben a periódusban gyakoribb, kristályai oszloposak, elérik az 1-3 mm-t és nemegyszer a kristályok mindkét végükön romboéderlapokka1 határoltak. Rajtuk az (10Î0) és (10Î1) formákon kívül még több romboéder forma megfigyelhető, így kristálymorfológlal vizsgálata indokolt. Az opált halványszürke, cseppköves halmazokban találtuk, igen ritka. Igen érdekes a szfalerit megjelenése. Az üregekben gyantasárga, mm alatti gömbalakű halmazokat figyeltünk meg néhány alkalommal (10. ábra). Ezek mikroszondás és pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálata alapján, melyek szerint Zn és S tartalmúak, illetve tetraéderes morfológiájúak a gömbhalmazt felépítő kristályok, csak szfalerltről lehet szó (11. ábra). A kristályokon felismerhetők még a hexaéder lapjai is. A pirit hintésként, illetve apró foltokban ritkán figyelhető meg kalcit társaságában. Az üregkitöltő ásványok többségét agyagásványok vonják be, melyek között nagy mennyiségben jelenik meg egy, az erdőbényei mulató-hegyi endezltből megismert és mauritzitnek elnevezett szaponit változathoz nagyban hasonlító Is. Ezek vizsgálatával nem foglalkoztunk. 36
