Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)

Dávid, L.: A Mátra északi lejtőinek csuszamlásos felszínfejlődése

1. Közvetlenül a vízválasztó gerinc alatt, az átlagosan 650-700 (a Keleti-Mátrában 400-500) m-es szintig terjedő meredek, de keskeny sáv a csuszamlások szempontjából a diszkontinuus denudációs övezetnek felel meg. A csuszamlások ezeken a "magasfelszín" (700-830 m, a Keleti-Mátrában csak 550-650 m), illetve az ebből helyenként kiemelkedő "tetőfelszín" (850-1000 m) és az úgynevezett "középső peremszint" o (400-500 m) közötti 200-300 (a Keleti-Mátrában 100-200) méter magas, 30-50 meredekségû lejtőkön alakultak ki. A lejtőalakulás tehát ebben a zónában egyrészt csuszamlások, esetleg omlások formájában történt, a fő tendenciát pedig ilyen értelemben a falból kiszakadó és lefelé mozgó anyagtömegek által keltett lejtöhátrálás jellemezte. A szárazabb, hideg időszakokban ez a sáv főként kifagyásos aprózódással alakult tovább. Mivel az igazán fagyos periódusok a pleisztocén kor utolsó 600-700 ezer évében fordultak elő, e lejtők mai képét a kifagyás által létrehozott formák (kőfolyások, kőtörmelék, kipreparált sziklaformák... stb.) határozzák meg. 2. A 650-700 (a Keleti-Mátrában 500) m alatt körülbelül 450-500 (a Keleti-Mátrában 400-450) m-ig tartó diszkontinuus akkummulációs övezet jelenti azt a sávot, ahol a csuszamlással létrejött formák döntő szerepet játszanak. A több ritmusban lecsúszott kőzettömegek a fal lábánál helyenként több száz méter széles, csökkent lejtőszögekkel, egymás mögött kulisszaszeröen elhelyezkedő, gyakran kisebb tavakkal, lápokkal tarkított' hepehupás, hullámos vagy lépcsős térszínek rendszertelen váltakozásával jellemezhető felhalmozódást zónát hoztak létre. Ez a csuszamlásos Övezet a csuszamlásos folyamatok térben és időben diszkontinuus természetéből adódóan nem összefüggő, a nagyobb, észak felöl hátravágődó völgyek részekre tagolják. 3. Ahol az akkumulációs zóna megszakad, ott a völgyek helyenként már a meredek denudácjós Övezetet, sőt a hegység gerincét is beréselték (pl. Ilona-völgy). Ahol viszont az akkumulációs övezet megvan (ezek a lejtőrészletek az előzőek értelmében részben völgyközi hátakként is értelmezhetők!), ott a nagyméretű csuszamlásmezők védő előteret biztosítottak a meredek lejtők számára a lineáris erózió ellen. A völgyek jelentős része csak eddig az akkumulációs zónáig vágódott hátra, völgyfőik jelenleg támadják a zóna külső (északi) peremét. Ennek a fejlődési iránynek embrionális állapotban levő stádiumát jelenti, amikor az elgátolt hepéket kis eróziós vízmosások csapolják le, részben már megszüntetve a lecsúszott tömegek közötti mélyedések lefolyástalanságát. Ezt a sávot az északról hátravágódó eróziós völgyfők zónájának nevezhetjük. A felszínfejlődés recens tendenciája ezt a fejlődési irányt mutatja, ezért a lineáris erózió hatására a középső (akkumulációs) zóna fokozatosan felemésztődik. A CSUSZAMLÁSOK KORA, FEJLŐDÉSI ÄLLAP0TA Л csuszamlásos folyamatok térben és időben diszkontinuus jellegéből adódóan általános jelenség, hogy a mozgások (vulkáni területen gyakran igen hosszú) szüneteiben a csuszamlásos formák pusztulása annyira előrehalad, hogy akár a felismerésük is megnehezedik. Ennek eredményeként a friss formák még egy dominánsan csuszamlások révén fejlődő területen is csak a felszín igen kis hányadát foglalják el. A Mátrában feltételezett csuszamlásos formák mindegyike hosszú idő óta nyugalomban van, lényegében már fosszilizálódott. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a lejtők a jelenlegi domborzati viszonyok és éghajlati feltételek mellett a csuszamlások szemszögéből vizsgálva egyensúlyban vannak. Terepvizsgálataim közben találkoztam recens (de sohasem aktív!) csuszamlásokkal is. Ezek tanulmányozása során rajzolódott ki az a megállapítás, hogy ezek rendszerint a korábban létrejött csuszamlásmezők egy-egy korlátozott szektorára terjednek ki, s a régebbi formák sajátos továbbfejlődési tendenciáit jelzik. A csuszamlásos régiók fosszilis jellege arra utal, hogy: 1. A kialakulásukat kiváltó lejtőviszonyok regenerálódása megszűnt (domborzati előfeltétel). 2. Kialakulásuk óta nem voltak olyan mértékű klímaingadozások, amelyek a mozgások újabb aktivizálódásához vezettek volna (klimatikus előfeltétel). 23