Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Dávid, L.: A Mátra északi lejtőinek csuszamlásos felszínfejlődése
A fosszilis csuszamlások kora datálható fodőüledék hiányában csak közvetett úton, a csuszamlásos mozgások általános feltételeinek figyelembevételével határozható meg (SZABÓ, J. 1991). A csuszamlások elsősorban a hegység és a környezete közötti szintkülönbség legintenzívebb növekedésének időszakában alakultak ki. Ez a folyamat a Mátrában döntően a pleisztocénre esett, s a terület általános emelkedésén túlmenően annak szerkezeti vonalak mentén történő aszimmetrikus kibillenését is jelentette. Mivel a völgyhálózat kialakulásának és a vulkáni anyagok által nem védett északi előtér intenzív pusztulásának (amely a szintkülönbségeket szintén növelte) fő időszaka ugyancsak a pleisztocénre esett, így a csuszamlások domborzati feltételei ekkor voltak a legoptimálisabbak. A nagymérvű klímaingadozások pedig a csuszamlásokhoz szükséges nedvességet többször is biztosították. A ma már stabilizálódott, pusztuló csuszamlások méreteik és a formákat jól konzerváló kemény vulkanikus kőzetanyagaik miatt viszonylag jó állapotban maradtak fenn, többnyire biztosan felismerhetők. Nem vonatkozik ez a megállapítás azokra a sekélyfészkű csuszamlásokra, amelyek kevésbé feltűnő, lazább anyaguk (sllr, tufa) miatt lényegesen gyorsabban pusztuló formaelemei főként az erdővel fedett részeken alig észrevehetők vagy bizonytalanul azonosíthatók. Eléggé általános jelenségnek tekinthető továbbá, hogy a csuszamlásrendszerek gyakran többritmusúak. A nagyobb hegycsuszamlások esetében többnyire 2-3 fö ritmus, a blokkcsuszamlásokon jóval több, nagyjából egyenrangú kisebb ritmus formaelemei láthatók. Gyakori eset az is, hogy a hegycsuszamlások tömbjein, főként azok meredek előoldalain kisebb blokk-lépcsők sorakoznak, amelyek utómozgásokként értelmezhetők. ÖSSZEFOGLALÁS Vizsgálataim alapján megállapítható, hogy a csuszamlásos formák a Mátra vulkáni felépítésű területén a hegység meredek északi peremi zónájának jellegzetes morfológiai összetevői. Elsősorban azokban a körzetekben fordulnak elő, ahol a laza üledékes harmadidőszaki fekü-anyagok, továbbá a vulkáni összlet laza tufarétegei 8 helyi erózióbázis felett lépnek a felszínre. A csuszamlás által létrehozott formák gyakori - bár diszkontinuus - elterjedése arra hívja fel a figyelmet, hogy a csuszamlások a mátrai régió lejtőfejlődési tendenciáinak egyéb folyamatokkal (más tömegmozgások, lineáris erózió, pedimentáció) közel egyenrangú összetevői voltak. д formák hosszabb ideje tartós nyugalmi állapota is jelentősen átalakult, de még jól vizsgálható fosszilis jellegük nyomán arra következtethetünk, hogy azok egy korábbi reliefgeneráció tagjai. Egy olyan reliefgenerációé, amelynek formacsoportjai a mainál lényegesen élénkebb lejtődl'namlka, domborzati viszonyok és éghajlati adottságok mellett fejlődtek. Ez elsősorban a pleisztocénnek a domborzat vertikális tagoltságát növelő, a felszínközeli rétegeknek nagyobb víztartalmat biztosító időszakait jelentette, amikor a lejtők konfigurációjának formálásában a csuszamlások különösen intenzíven működtek. À csuszamlások (általános) feltételeinek (lltológiai, domborzati, klimatikus), és maguknak a csuszamlásos formáknak az analitikus vizsgálata bebizonyította azt, hogy a vulkáni területek, közöttük a Mátra lejtőinek fejlődése nem érthető meg a tömegmozgások, elsősorban a csuszamlások figyelembevétele nélkül. IRODALOM ÁDAM, L. (1983): Az Észak-magyarországi hegyvidék alakrajzi jellemzése Földrajzi Értesítő 33: (3-4): 506-508. BAKSA, Cs. - CSILLAG, J. - FÖLDESSY, 3. - ZELENKA, T.: A Mátra-hegység vulkáni felépítése. Előadás és kézirat, Sopron 1977. BUCZKÓ, E. (1969): A csuszamlások genetikai típusai - Földrajzi Értesítő 18. (2): 241-H5. CH0LN0KY, J. (19 ): Néhány vonás az Erdélyi-medence földrajzi képéhez Földrajzi Közlemények 50: 107-122. 24
