Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)

Dávid, L.: A Mátra északi lejtőinek csuszamlásos felszínfejlődése

1. A kis párolgás miatt a csapadék- és olvadékvizek zömmel beszivárogtak a kőzetbe és ott szilárd formában tárolódtak. 2. A vizek kőzetanyagokba való beszivárgását a növényzettel való fedetlenség is elősegítette. A folyamat tartóssága esetén a képződmények vízben gazdagokká váltak. Felmelegedéskor a tárolódott víz (olvadó jég) és a további olvadék- és csapadékvíz a slir- és tufaképződmények állékonyságát csökkentette, azokat képlékennyé tette, csuszamlásra való hajlamukat megnövelte. Az ilyen körülmények között kioldódó csuszamlások zömmel nagy tömegű, mélyfészkű, rotációs mozgások voltak. A másik megjegyzés, hogy a periglaciális és peristadiális körülmények sem zárják ki csuszamlások kialakulását. Kellő folyékony állapotú víz hiánya miatt ugyan e periódusok a csuszamlásos folyamatok beindulásához nem szolgáltattak optimális feltételeket, ugyanakkor a gyér vegetáció, főként az erdők hiánya miatt semmiféle visszatartó hatást nem tudott kifejteni a nyáron felolvadó rétegeken meginduló mozgásokkal szemben. Azt mondhatjuk, hogy a csuszamlások gyakorisága ugyan kisebb volt, de a mozgások korántsem szűntek meg. Az instabil tömegek számára főként a nyáron felolvadó felszíni réteg alatti fagyott rétegek felszíne kínálkozott jő csúszópályaként. A mozgástlpus azonban megváltozott a periglaciálisokban és peristadlálisokban. A pre-, inter- és posztperiglaciális és peristadiális periódusok mélyfészkű, rotációs mozgásai helyett egyrészt inkább sekély csúszőpályájú, gyakran szőnyegszerö csúszások voltak jellemzőek, másrészt a korábban lecsúszott nagy, kompakt tömegek blokkokra szakadozhattak, a nagy ritmusokon belül kisebb ritmusok keletkeztek (SZABÖ, 3. 1991). A holocén korban szintén a nedvesebb periódusokban voltak gyakoribbak a csuszamlások (preboreális, atlantikus, szubboreális). Mivel a vizsgált csuszamlásos formák döntő többsége fosszilis stádiumban van, megállapítható, hogy a felszín ilyen módon történő alakulása a plelsztocéninál sokkal kisebb méretű volt. Ennek egyik okát az éghajlai szélsőségek csillapodásában látom, vagyis я pleisztocén vége óta bekövetkezett klímalngadozások nem voltak olyan mértékűek, bogy a mozgások kiújulására, vagy a csuszamlásmentes lejtőkön újabbak megindulására sor kerülhetett volna. A másik ok a növényzettel, erdővel való fedettség általánossá válásában jelölhető meg, amely jelentős visszatartó erőt képes kifejteni a sekélyfészkű csuszamlásokkal szemben. IV. A CSUSZAMLÄSOK TÍPUSAI A Mátrában tanulmányozott csuszamlások tipizálásakor, mint korábban már jeleztem, tapasztalataim szerint a következő két alapproblémával állunk szemben. 1. Egyrészt a csuszamlásos formák a Mátra északias kitettségű, jórészt rétegfejeken kialakult, ellenesésű rétegekből felépülő lejtőinek környezetében fordulnak elő. A korábbi irodalmi utalások az ilyen lejtőkön gyakorlatilag lehetetlennek tartják, vagy legalábbis a valószínűséget illetően minimálisnak vélik a csuszamlícos folyamatok megindulását. "Az ellenesésű rétegekből felépült lejtők állásbiztonsága általában nagy, a csuszamlások ott nem jellemzők" - olvashatjuk SZABÓ 3. osztályozási kérdésekkel foglalkozó tanulmányában (SZABÖ, 3. 1982). A tapasztalati tények ennek a korábbi (főként üledékes képződményekből felépült területek vizsgálata alapján tett) megállapításnak a Mátra vulkáni területén végzett felmérőmunka alapján ellentmondani látszanak. Éppen ezért ezeknek a mozgási mechanizmusoknak a vizsgálatakor elsősorban a speciális kialakulási körülményekre kellett koncentrálnunk, hiszen a vizsgálatok azt mutatták, hogy az üledékes fekün elhelyezkedő meredek andezitlejtők akkor is csuszamlásveszélyesek, ha a sztratovulkáni jellegből adódó rétegek nem a lejtő irányába dőlnek. 2. A másik alapprobléma a következő. A Mátrában megfigyelt és tanulmányozott foss'zilis csuszamlások genetikai tipizálásakor SZABÖ 3. klasszifikációját vettem alapul (SZABÖ, 3. 1982). A rendszer a csuszamlások osztályozásakor a csuszamlásos folyamatok legfontosabb tartami jegyét, э csúszópályát veszi alapul. A Mátrában felmért csuszamlások tipizálása azonban ilyen alapon nehézségekbe ütközött. Vulkáni területen ugyanis a nagy tömegű és kis elmozdulási indexű csuszamlások csúszópályáját technikai nehézségekből adódóan értelemszerűen (például fúrás nehéz ез igen költséges, erdővel való borítottság stb.) nem lehet, vagy igen körülményes feltárni.