Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 17. (1992)
Dávid, L.: A Mátra északi lejtőinek csuszamlásos felszínfejlődése
így egyrészt az aszimmetrikus emelkedés tektonikus következményeként (törésvonalak melletti elmozdulások), másrészt a gyorsuló lepusztulás eróziós eredményeként az északi részek lejtői egyre meredekebbé és magasabbá váltak. Az így létrejövő instabil lejtőkön jellemző folyamat volt a csuszamlás, márcsak azért is, mert a már jelzett litológiai feltételek mellett a később bővebben tárgyalandó klimatikus tényezők is ekkor váltak optimálissá. A meredekké váló északi lejtőkön nagy tömegek csúsztak le a mélybe, fokozatosan hátraharapózva. A csuszamlásos felszínfejlődés ilyen értelemben a hegység tektonikus és eróziós okok folytán előálló észak-déli aszimmetriáját tovább fokozta, mivel a lankásabb, dél felé futó lejtők pusztulása sokkal kevésbé volt intenzív. Segítette a csuszamlások fokozatos hátraharapózását az interperiglaciálisokban az északi oldalon a csúcsszinttel párhuzamosan folyó, a tereplépcső lábát kísérő vízfolyások oldalazó és mélyítő eróziója is, amely a lejtők meredekségét időről időre megnövelte, a lecsúszott tömegek anyagát periig elszállította, így megteremtette az ismételt csuszamlások kialakulásának feltételeit. Lényegében tehát a vulkáni anvagtól nem védett előtér kitakarítóriása növelte meg a csuszamlások kioldódásához szükséges szintkülönbséget. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az északi oldalon a lejtők jó része rétegfejeken alakult ki, ami elméletileg a csuszamlásos folyamatok megindulását nehezítő tényezőként értékelhető, mivel így a pontenclál Isan számba jöhető csúszópályák rétegei a lejtőt ugyan elmetszik, de a vízszintessel bezárt szögük nem kifelé lejt, a rétegek ellenesésöek. Ez az elméleti gondolatfuttatás látszólag ellentmondásba kerül azzal az empirikus ténnyel, hogy a csuszamlásos formák a vizsgált területen mégis igen nagy számban fordulnak elő. Ezt a voltaképpen látszólagos ellentmondást éppen a csuszamlásos folyamat egészen speciális jellege oldja fel. A Mátrában (és általában a vulkáni területek egy részén) ugyanis a sajátos viszonyokból kifolyólag olyan csuszamlástípussal találkozhatunk, amelynél a rétegfejeken kialakuló lejtők nem jelentenek akadályozó tényezőt. Ez a csuszamlástípus az ún. obszekvens csuszamlás, melynek specifikumairól a csuszamlástípusokról szóló fejezetben ejtek szót. 3. Klimatikus feltételek A Mátrában lezajlott csuszamlások döntő többsége humidus éghajlati feltételek között alakulhatott ki. Ezért a humidus éghajlati periódusok rekonstruálása a csuszamlások kormeghatározását is segíti, mivel a kellő mennyiségő nedvesség Időszakos hiánya csökkenti a csuszamlások kioldódásának valószínűségét. A csuszamlások megindulásához szükséges vízutánpótlás rövid távon időjárási, hosszabb időintervallumokban éghajlati tényezők (illetve azok változásának) függvénye. így - mivel bizonyos éghajlati feltételek eleve valószínűtlenné teszik a megfelelő vízutánpótlást - a csuszamlásos felszínfejlődés intenzitása és súlya döntő mértékben függ az éghajlat, illetve az időjárás változásaitól. A miocén utolsó harmadának meleg-mérsékelt éghajlata, megfelelő csapadékkal párosulva elvileg lehetővé tette a nagyarányú csuszamlásos felszínformálódást. A létrejött formák azonban az ezt követő lepusztulási ritmusok során valószínűleg teljesen eltűntek, ma már nem tanulmányozhatók. A pliocén kor szemiarid éghajlatán az előfeltételt jelentő csapadék, illetve felszín alatti vizek hiánya miatt a csuszamlások nem játszottak jelentős szerepet s felszín fejlődésében. A csuszamlásos felszínalakulás döntő kora a pleisztocén volt. Azt a túl általános vélekedést azonban, hogy e mozgások szempontjából döntően a pre-, inter- és posztperiglaciális és -peristadiális szakaszok a fontosak, mindenképpen finomítanunk kell. Az egyik kiegészítés, hogy a csuszamlásos felszínformálódás szempontjából megítélésünk szerint különösen a perlglaciállsok és peristadiálisok utáni melegedés első időszaka a döntő (SZABÖ, 3. 1991), mert a hideg szakaszok fagyott talajának olvadási periódusában különösen jól érvényesülhet a talajban szilárd formában raktározódott víz hatása. A konzisztencia-változásra alkalmas rétegek víztartalma a fagyos szakaszokban lényegesen megnövekedett, mert: 16
