Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 16. (1991)

Dulai, S.–Vojtkó, A.: Az egerbaktai tőzegmohásláp állapotfelmérése összefüggésben az ökológiai adottságokkal

Ez annak tudható be, hogy 2 m-es magasságban a mikroklímatikus jellemzők már elmosódnak. Ezen megállapításokat a 2. táblázat 2 m-es magasságra vonatkozó adatai is jelzik. A talajhőmérséklet Az 1. állomáson a talajhőmérsékletet öt felszínen mértük (-2, -5. -10, -15, -20 cm). A -2 cm-es szinten kapott adatok gyakorlatilag a talajfelszínre vonatkoznak, mert az ezt mérő felszíni talajhóméró a mohaszint (D) hőmérsékletét jelezte . A talajfelszín napi hőmérsékletjárása aránylag egyenletes (14-15. ábra). A napi ingás az egy hónapos mérési időtartam adatai alapján csak elvétve haladta meg az 5 C-ot, az esetek többségében 3-4 °C-on belül maradt. Hasonló a felszín hőmérsékletének július havi járása is. Ez leginkább a szint nagy nedvességének köszönhető. A mélyebben fekvő szinteken a hőmérséklet napi és havi járása még egyenletesebb. A -20 cm-es mérési szinten a napi hómérséklet-ingás már csak tized C-okban mérhető. A hónap folyamán ez a felszín (a többihez hasonlóan) egyenletes melegedést mutat, mindaddig amíg ezt az időjárás lehetővé teszi. A 13. ábrát figyelve szembetűnő a napi maximumok késése az egyes szinteken. Ennek oka, hogy a talaj nagy hőkapacitása miatt (amit esetünkben a magasvíztartalom is növel) a felszínen történő változások a mélyebben fekvő rétegekben időben eltolódva jelennek meg. A +5 cm-es mérési szinthez viszonyítva -20 cm-es mélységben az eltolódás 24 óra. így az adott napon -20 cm-en mért maximum az előző napi talajmenti, illetve felszíni csúcs következménye. A -10 cm-es szinten ill. ez alatt a hőmérséklet napi járása egyenletes, a napi ingás meglehetősen gyenge. A láp talajhőmérsékleteit a kontroll állomások közül a 2.-kai hasonlítjuk össze. (15. ábra). Az erdő esetében az aktív felszín a lombkorona. A talajmenti légrétegek, ill. a talajfelszín hőmérsékletének napi járása így kiegyenlített (mivel a lombozat sűrű, így a hideg levegő nem "csorog le" a felszínre). Az erdő talaját jó hőszigetelő avarréteg borítja. Ennek következtében csökken a talajba történő hőáramlás. Ez alapján várható, hngy az erdő talaja kiegyenlített hőmérsékletű ÍRSZ, ami a 15. ábrán jól megfigyelhető. A láp és az erdő talajhőmérsékletét (15. ábra) -5 és -10 cm-es szinteken hasonlítjuk össze. Ezt figyelve megállapítható, hogy a láp talajhőmérsékletének napi járása az erdőétől is kiegyenlítettebb. Még a -5 cm-en mért napi hőmérséklet ingás is kisebb, mint az erdő -10 cm-es szintjéé. Ez a vastag jó hőszigetelő mohaszinttel, ill. nagy hőkapacitással, viszonylag gyenge hővezetóképességével magyarázható. A relatív légnedvesség A levegő páratartalma (16. ábra) elsősorban a párolgástól és a hőmérséklettől függ. A párolgás mérésére állomásainkon nem került sor. A relatív légnedvesség napi változásait az 1. állomás adatai alapján mutatjuk be. Látható, hogy a relatív páratartalom napi menete szinte tükörképe a hőmérsékletnek. A 90 4-ot hajnalonként minden esetben meghaladta az értéke, több esetben elérte a 100 4-ot is. Az is megállapítható, hogy a nap nagyobb részében 70 4 felett maradt, 60 4-os érték alatt átlagban csak 5-6 órát tartózkodott, ez egybeesett a napok legmagasabb hőmérsékletű szakaszaival. Mivel 2 m magasságban is gyakori volt a harmatpont elérése, így a felszínen reggelenként erős harmatképződéssel számolhattunk. A lápon ez egész 9-10 óráig megmaradt, ugyanis a mély fekvés, ill. a környező erdő miatt a Nap csak később süthetett a területre. Az erősen csapadékszegény hónapban a növények vízszükségletének egy része ily módon elégítodhetett ki. A láp és a kontrollállomás (2) páratartalmának járását a 17. ábra segítségével hasonlítjuk össze. A csapadék és a csapadéknérleg A csapadék a területen rapszodikusan változó éghajlati elem. A Hevesi-hát a Mátra és a Bükk orografikus esőárnyékában fekszik. A csapadék maximuma nyár elejére tehető, minimuma télen (január, február) alakul ki. 52