Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 16. (1991)
Dulai, S.–Vojtkó, A.: Az egerbaktai tőzegmohásláp állapotfelmérése összefüggésben az ökológiai adottságokkal
A láp hőmérsékleti rétegződését hasonlítva az erdőéhez (2. állomás, 7. ábra) jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Az erdő esetében besugárzási típus nem jelenik meg. A nap nagy részében a kisugárzási típus jellemző. Az éjszaka folyamán hosszabb ideig izotermiához hasonló állapot uralkodik. A talajeenti hőmérséklet A 20 cm-en mért adatok alapján rajzolt grafikonok (8. ábra) mindhárom állomás esetén hasonló képet mutatnak. A napi minimumok legalacsonyabbak az 1. és a 3. állomás esetében (ez minden valószínűség szerint a medencejellegből következik). A két minimum (1. és 3. állomás) közti eltérés 4 С Mindhárom állomás esetében 5 órakor mértük a legalacsonyabb hőmérsékletet. Ettől kezdve a hőmérséklet a lápon (1) és a tónál (3) erőteljesen a gerincen (?) mérsékelten emelkedett. A lápon mért hőmérséklet |'fl órakor meghaladja az erdő, 11 órakor pedig a tó esetében mért hőmérsékletet. A gerinc hőmérséklete 11 órakor éri el a tó állomásain mért értéket, majd meghaladja azt. Л napi maximumok a lápon 15, a gerincen 16, a tónál 14 órakor következtek be. A lehűlés legerőteljesebb az 1. állomáson (láp). A napi ingás legjelentősebb a lápon (19,5 С ) a legalacsonyabb értékű a tónál (11 C) hasonlóan a 2 m-es magassághoz (12. ábra). Az 5 cm-es magasságban mért értékeket az I. és a 2. állomás esetében hasonlítjuk össze (9. ábra). A hőmérséklet napi menete hasonló а 2П cm-es szinthez A nap folyamán a legalacsonyabb hőmérséklet 5 órakor, a legmagasahb a lápon (1) 15 órakor, a gerincen (2) 16 órakor volt mérhető. A lehűlés különbsége a két állomás esetében meghaladja a 4 C-nt (ez nagyobb mint 20 cm magasságban). A maximumok közti különbség csökkent. Ha a napi átlagnk alapján készült havi hőmérsékleti diagramokat (10-11. ábra) figyeljük, akkor megállapíthatjuk, hogy a legalacsonyabb középhőmérsékletek a lápnn adódnak, így az átlagban sokkal hidegebb a környezeténél. Erre a megállapításra jutunk akkor is, ha az állomások július havi küzéphomérsékleteit hasonlítjuk össze (1. táblázat) l. táblázat ; Az állomások július havi középhőmérséklete 1. állomás 2. állomás 3. állomás 5 cm 18,2 °C 21,1 °C 20,0 °C 20 cm 19,4 °C 21,05°C 20,4 °C A táblázatból kiderül, hogy 20 cm magasságban a láphoz hasonló értéket kapunk a tó állomása esetében is. Itt jegyezzük meg, hogy az utóbbi állomás mellett (a Nagy-tó parti zónájában) is előfordul két Sphagnum faj a hamvas fűzzel ( Salix cinerea ) borított területen ( Salici cinereae-Sphagnetum ). A hőmérséklet 2 m-es magasságban A hőmérséklet menetét 2 m-es magasságban a 12-es ábra szemlélteti. A napi ingás legnagyobb az 1. állomáson (19,2 С). A 2. és a 3. állomás esetében ez közel azonos (kb. 10 °П). Az éjszakai lehűlések mértékében az utóbbi két állomás esetében is eltérés mutatkozik: a 2. állomás esetében ez nem olyan erős mint a 3. állomáson. A maximumokat vizsgálva az erdő (2) értéke meghaladja a tőét (3). A jelzett napon a legmagasabb hőmérsékletet lápon (1) mértük. A minimumponttól (5 ill. 6. óra) mindhárom állomás esetében folyamatos a felmelegedés. Ez legerőteljesebb a lápon (1). 11 órára a láp hőmérséklete eléri a másik két állomásét, 12 órára pedig 2 C-kal meghaladja azokat. A 3. állomáson szintén gyors a felmelegedés, míg a 2. esetében mérsékelt, de egyenletes. 12 órára így a 2. állomáson mért hőmérséklet már megegyezik a 3. állomás értékével. Az 1. és a 2. állomás esetében a napi maximumok 15 órakor következtek be, míg a 3. állomáson ezt 14 órakor mértük. A hőmérséklet csökkenése legerőteljesebb a lápon, 17 órára már az erdő és a tó értéke alatt található. A tó (3) és az erdő (2) maximumai között mért különbség (1,2 С) a lehűlés menetében hajnalig megmaradt. A hőmérséklet havi járását figyelve (13. ábra) megállapítható, hogy ebben a magasságban is a láp a leghűvösebb. A három állomás értékei közt azonban nincsenek számottevő különbségek. 51
