Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)
Könyvismertetés
Hordenit Parádsasvárról A parádsasvári Vadak-ormán, andezitben észlelt zeolit-előfordulást MEZŐSI Л. ismertette és a megfigyelt rostos jellegű zeolitot nátrolitnak határozta meg (7). Nemrég JÄN0SSY et al. (3) a mátraszentimrei Gyökeres-tető zeolitelöfordulását vizsgálva, a rostos zeolitot mordenitnek meghatározván, fölvetik, hogy esetleg a régebbi meghatározások mátrai nátrolitja talán mordenit lehet. Ezt bizonyítandó LÉVAI Zs. (HOM) - MEZŐSI J. szives útmutatása alapján - újragyűjtötte a parádsasvári Vadak-orma rostos zeolitját. Pásztázó elektronmikroszkópos és elektronmikroszondás vizsgálatainak és VÄRHEGYI Gy. műszeres vizsgálatai szerint (6) ezen rostos zeolit nem nátrolit, hanem mordenit . A kíséretében bőven található táblás megjelenésű zeolit pedig heulandit nak bizonyult. A szálak és a táblák kvalitatív mikroszonda-elemzése bennük a következő elemeket mutatta ki: K, Ca, Al, Si. Ebből következhet, hogy az összes korábbi hegységbeli nátrolit és szkolecit meghatározás nyugodtan megkérdőjelezhető. A heulandit kétféle habitusú; egyik vékonytáblás /010/ sz., míg másik izometrikus kristályokból áll, a /010/, /101/, /001/ formák egyenrangú kifejlődése miatt. Pszeudobrookit, henatit Mátrakeresztesről A Mátra sok feltárásában jól ismert képződmények a hólyagos, illetve mandulaköves andezit-változatok. Ezek kőzettani vizsgálatával sok alkalommal foglalkoztak és megállapították, hogy a hólyagok falán lepedékként hematit, limonit, agyagásvány, kalcedon, míg a mandulákban kalcit, kalcedon, ritkán pedig sziderit jelenik meg (5). Mátrakeresztestől délre, a Szálajkás-tetőhöz nem messze, erdészeti út feltárásában igen érdekes ásványtársulást találtunk a pompás kifejlődésű hólyagosés mandulaköves andezitben. A feltárásokban néhány méteres zónákban figyelhetők meg a tömött andezitben a hólyagokat és mandulákat rejtő kőzettípusok. Ezeknek a képződményeknek a mérete itt több cm-es is lehet. A hólyagok falán exhalációs kiválásként a következő ásványokat észleltük. Leggyakoribb a sötétbarna, vörösesbarna biotit hatszöges vékony táblákban a /001/, /110/, /010/ formákkal határolva. Ritkább a szintén táblás termetű, mm-es fekete kristályokban megjelenő hematit . Ennek habitusa szépen alátámasztja az exhalációs genetikát. A kristályokat a /0001/, /10Î1/ és /2253/ formák határolják. A kvalitatív mikroszonda-elemzés a kristályokban jelentős Ti-beépülést jelez. A Fe/Ti-arány a 8/1 és 4/1 között változik, de Ti-mentes területet nem találtunk. Sokkal ritkábban figyeltük meg a fekete, sötétbarna, vékonytáblás kristályokban megjelenő pszeudobrookitot , melynek ez az első hazai előfordulása (10. ábra). A kristályok /100/ sz. táblásak, felismerhető formák: /100/, /001/, /110/, /210/, /010/. A mikroszonda-elemzés szerint (PU QUANT szoftver-elemzés, automatikus háttérkijelölés és megadott sztöchiometriai arány-szorzók figyelembevételével/ a mátrakeresztesi pszeudobrookit kémiai összetétele tömeg 4-ban: Fe = 28,57 Ti = 19,09 0 = 52,34 100,00 elemző: K0VÄCS Á. Tanulságos egybevetni ezt a paragenezist más, a Kárpátokban ismert pszeudobrookit-társulásokkal. Ezt az ásványt Erdélyben KOCH Antal írta le az Arany község mellett fekvő Arany-hegyről. Ottani kísérőásványai közül említésre méltók a hipersztén, hematit, tridimit, anatáz, apatit, gránát, titanit, amfibol és anortit (8). Másik erdélyi előfordulását HERMAN M. ismertette a Hargitából, ahol már szegényesebb a paragenezis (9). Szlovákiából az Eperjesi-hegységből - Vechec kőfejtőjéből - PAULIS P. ismertet pszeudobrookitot, ahol - többbek között - tridimit, krisztobalit kíséri (10). összevetve az előbbiekkel, szembetűnő a tridimit hiánya, ami mindenütt állandó kísérőásványa. Itt - de eddigi megfigyeléseink szerint az egész É-Mátrában - nem található tridimit az üregkitöltő ásványok között. Az exhalitív úton képződött társulást a hólyagok egy részében alacsonyabb hőmérsékleten képződött 14
