Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)
Könyvismertetés
ásványok takarják be (a pszeudobrookit emiatt nehezen vehető észre). Ha teljesen, vagy közel teljesen kitöltik a hőlyagokat a hidrotermás úton képződött ásványok, már mandulákról beszélhetünk. Vizsgálataink szerint a mandulákban a következő ásványok jelennek meg a feltárásban: leggyakoribb a kalcedon , ami legtöbbször egyedüli üregkitöltő. Pompásak a sötét andezitben kék kalcedonnal kitöltött mandulák. A kalcit mint teljesen üregkitöltő, vagy hegyes, néhány mm-es szkalenoéderes termetű kristályokban észlelhető. Az opál mint gömbös-vesés víztiszta hialit fordul elő. Szideritet nemtaláltunk, csak már goethit té elváltozva, pompás mm-es romboéderekként, vagy /01Ï2/ ikersik sz. többszörösen összetett ikrek alakjában fél cm-es "tornyokként". A dolomit sárgás, tömött kitöltésként jelenik meg. A Mn-oxid ok fekete, laza kéregként, gömbökként, illetve lilás fényű leplekként ismertek. Az agyagásványok egyik része a szmektit-csoportba, másik része pedig a kaolinit-szerpentin-csoportba tartozik a röntgen-pordiffraktogramok alapján. Kalcitronboéderek •andulaküves andezitből Párádról és Mátrakeresztesröl A hegységben található mandulaköves andezit manduláiban mint már régóta ismert, gyakori ásvány a kalcit (5). LÉVAI Zs. (HOM) két helyen mégis említésre méltó méretben és kifejlődésben találta. Egyik Párád melletti Köszörü-patak felső folyásánál, a patak feltárta lelőhely, ahol a 4-7 cm-es átmérőt is elérő mandulákat - kiválási sorrendében kalcedon, kvarc és kalcit tölti ki. A kék kalcedon rétegekre néhány mm-es zömök víztiszta kristályok formájában kvarc telepedett, ezután vált. ki a hófehér kalcit , mely vagy a /01Í2/ forma által határolt lapos fennőtt romboéderekben jelenik meg, vagy teljesen kitölti az üreget. A másik lelőhely Hátrakeresztes, Vidróczky-barlang környéke. Itt teljesen hasonló a kiválási sorrend, csak kevesebb a kvarc, de nagyobbak a mandulák - átmérői meghaladják a 10 cm-t. Szeladonit az É-Mátrából Az első feldolgozást a hegység vulkánitjaiban található szeladonit-glaukonit előfordulásokról KUBOVICS I. tette (11). Terepbejárásaink és vizsgálataink szerint az egész É-Mátra területén elterjedt a jelenség, a szeladonit mint üregkitöltő és mint repedéskitöltő számos feltárásában ismert, sőt a D-Mátrában sem ismeretlen. E helyen két figyelemre méltó előfordulást ismertetek, mindkettőt VARGA A. (Gyöngyöshalász) találta. Egyik esetben (Mátrakeresztes, Vörös-kő csúcsa) a hólyagos andezit hólyagüregeinek falán kéregként található a halványzöld szel adón it-bevonat. A néhány mm-es kéregről a röntgen-pordiffraktogramok kiértékelése és a kvalitatív mikroszonda-elemzés Mg, K, Fe, Al, Si, elemösszetétele alapján állítjuk, hogy szeladonit. A pásztázó elektronmikroszkópos felvételek tanulsága szerint a kéreg finom hajlott lemezrendszerekből és tűs nyalábokból áll, közöttük SiO^-ből álló gömbök jelennek meg (krisztobalit ?) (11. ábra). Ugyanitt az elsősorban kalcedon ból álló, szeszélyes alakú kvarcittömböket a szeladonit színezi zöld színűre . A másik lelőhely (Bátonyterenye, Agas-vár ÉK-i oldal dózerút bevágása) nem messze a KUBOVICS-féle klasszikus lelőhelyhez - az andezit hasadékaiban és üregeiben kalcedon nal együtt vált ki a szeladonit . Ilymódon sötétzöld színű kvarcit-erek, tömbök észlelhetők. Elvétve a kalcedonnal goethit is kivált és ennek során világosbarna színű foltokat is megfigyelhetünk a kvarcitban. A hidrotermás folyamat nagyságára jellemző, hogy dm-es tömbökben jelenik meg a kalcedonszeladonit-goethit ásványegyüttes, mely csiszolva mutatós díszítőkő. Opál (hialit) a Mátrai andezit üregeiben Az opál hialit-változatát, mint igen alacsony hőmérsékleten kivált ásványt általánosnak mondja a szakirodalom a mátrai andezit üregeiben (5). Számos helyen mi is találkoztunk vele. Legelterjedtebb a Gyöngyös-Mátraháza-Recsk-Verpelét körön belül, ezen kívül mint érdekességet észleltük. 15
