Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)

Hír, J.: A Tar-kői-kőfülke Allocricetus anyagának újravizsgálata

1. réteg 2 10. réteg 13 15. réteg 11 • 12. réteg 16 18. réteg Az 1. réteg önmagában való külön kezelését nemcsak az itteni Allocricetus fogak kellő száma indokolja, hanem az is, hogy ezt a szintet egy vastag kalcit pad választotta el a szelvény többi részétől, ezért itt jelentős időbeli hézag valószínűsíthető (JÄN0SSY D., 1979, 1986). Morfológiai vizsgálatok A pleisztocén hörcsögök fogazatának alapmintázata minden fajnál azonos. A fogkorona elemeinek elnevezésében FAHLBUSCH V. (1964) és MEIN P. - FREUDENTHAL M. (1971) nómenklatúráját követtem. Megfigyeléseim során azokra az elemekre koncentráltam, melyek nem állandóak, előfordulásuk statisztikus (1. a, b ábra): M - M.: PAC = pre-anterocon (-id) cingulum. Kisméretű zománcduzzanat a fog orális felszínén. PAST = parastylid. A M-en található a labiális anterolophule és a paraconus között a fogkorona peremén. Kisméretű kúp. ML * mesolophid. A 18. rétegben egyetlen M.-en látható csökevényes formában (21. ábra). 2 M : MTL • metalophuloid. A metalophule és a posteroloph között húzódó keskeny zománcerdő, amely a metaconet szegélyezi linguális oldalon (1. ábra). A mesolophid többnyire csökevényes formában fordul elő. M : a főkűpok között mindig meglevő négy medencén kívül kisebb "üregek" figyelhetők meg a fogkorona különböző tájain. A morfotípusokat ezek elhelyezkedése alapján különítettem el (1. b. ábra). M„-M,: ALC = antero-linguális cingulum. Az anterolabiális oldalon mindig meglevő cingulum folytatása a metaconid előtt (1. a. b. ábrák). A mesolophid az M.-on gyakori, az M~-n ritkább. Az egyes morfotípusok lényege mindig valamely fent leírt elem megléte (+), vagy hiánya (-). Az eredmények értékelése A szórásdiagrammokból kitűnik, hogy az 1., valamint a 2.-10. rétegek anyaga többnyire egynemű halmaz képét mutatja. A 11.-12.; 13.-15.; 16.-18. rétegek digrammjai csaknem minden esetben bimodális eloszlást mutatnak (9., 16., 25., 29. ábrák), vagy legalábbis előfordulnak rajtuk a fő halmaztól eltérő, nagyméretű, példányok. Ezek már az Allocricetus ehiki faj méret-tartományába tartoznak. Ennek alátámasztására vizsgálatokat végeztem a Villány 3. és az Esztramos 3. lelőhelyek (JÄN0SSY 0. 1979, 1986) homogén allocricetus ehiki populációin. Ennek erdeményeit az alábbi táblázat tartalmazza , min. M

1 hossza (L) 1,97 szélessége (W) 1,25 M

z hossza (L) 1,54 szélessége (W) 1,26 M^ hossza (L) 1,26 szélessége (W) 1,15 M. hossza (L) 1,75 szélessége (W) 1,08 M- hossza (L) 1,50 szélessége (W) 1,18 M, hossza (L) 1,39 szélessége (W) 1,09 A Tar-kői-kőfülke alsó rétegeinek nagyméretű egyedei minden esetben meghaladják a fenti Allocricetus ehiki anyag alsó mérethatárait. A morfológiai vizsgálatokból már kevésbé közvetlen módon lehet következtetéseket levonni. Az egyes morfotípusok szelvénybeli eloszlása (32. ábra) sajátos képeket mutat. Az azonban kétségtelen, hogy a M -к, M„-k és M,-ak esetében meglehetősen hasonló tendencia olvasható ki a görbék lefutásából: a járulékos elemek gyakorisága a 18. szinttől a2.-10. rétegekig csökken, majd az 1. rétegben újra megemelkedik. Érdekes, hogy az M-ek pedig ennek szinte tükörképét mutatják. mázza : X. max

. n. 2,16 2,38 28 1,40 1,57 28 1,59 1,85 18 1,42 1,54 18 1,41 1,54 8 1,23 1,33 8 2,10 2,24 42 1,24 1,37 42 1,62 1,88 53 1,34 1,51 53 1,66 1,96 48 1,25 1,39 48 44