Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)
Hír, J.: A Tar-kői-kőfülke Allocricetus anyagának újravizsgálata
összességében tehát a Tar-kfii szelvényben az Alloc г ice tu s okra a méretbeni csökkenés - és a 2-10. rétegekig - és a morfológiai egyszerűsödés tendenciája jellemző. Az 1. rétegben ugyanakkor - valószínűleg új bevándorlóként - egy bonyolultabb morfológiája populáció jelentkezik. Másik fontos kérdés, hogy a tipikus Allocricetus bursae és a nagyméretű egyedek ( Allocricetus ehiki ?) fogmorfológiájában lehet-e statisztikus különbségeket kimutatni ? Az eredeti fajleírásban SCHAUB S. (1930) hangsúlyozta a két rokonfaj morfológiai azonosságát. FAHLBUSCH V. (1969) már javasolta az egyedi morfológiai variációk statisztikus vizsgálatát gazdagabb anyagokban. A Tar-kőikőfülke leletanyaga ugyan összességében kellően gazdag, de az Allocricetus ehiki (?) példányok aránytalanul kisszámúak, így a morfotípusok közvetlen összehasonlítása nem lehetséges. Egyfajta Összehasonlítást akkor tehetünk, ha valamennyi fogat két főcsoportba vonunk össze. 1. Egyszerű (symplex, S) morfológiájuk fogak.~Ide tartoznak azok, melyek járulékos elemeket nem tartalmaznak (M : D; M : 0; M : С; M,: В; M„: D; M,: X, E). Az M,-ak esetében a mesolophiddal rendelkező X-típust azért célszerűbb ide sorolni, mivel az M,-on a mesolophid igen gyakori, csaknem állandó elemnek tekinthető. 3 17 3 2. összetett (complex, С) morfológiájú fogak (M : A, B, C; M : A, B, C; M : A, B, D, E, F; M.: A, C; M 2 : A, B, C; Mj: A, G). Az S és С típusú fogak eloszlását a 33. ábra szemlélteti. Látható, hogy az Allocricetus ehiki (?) esetében a complex típus gyakoribb (65 \), míg az Allocricetus bursae fogaira a symplex típus a jellemzőbb (18-11. rétegek: 62 h; 10-2. rétegek: 64 \\ 1. réteg: 59 4). A Villány 3. és az Esztramos 3. Allocricetus ehiki populációiban ez az arány 41/60 \ С típus javára. A Tar-kői-kőfülke tipikus Allocricetus bursae és nagyméretű Allocricetus ehiki (?) egyedei között némi statisztikus morfológiai különbség mutatkozik. Számos érv szól tehát a mellett, hogy a nagyméretű Allocricetus alakot az Allocricetus ehiki fajjal azonosíthatjuk. Ennek ellenére úgy vélem, hogy ez a kategorikus rendszertani állásfoglalás még nem megalapozott. A meghatározás legföljebb ?-es lehet. A probléma csak több alsó pleisztocén Allocricetus anyag újravizsgálata révén oldható meg. Tény azonban, hogy a tarkői fázis az Allocricetusok törzsfejlődése szempontjából is kulcsfontosságú, mivel az eddigi vizsgálatok szerint (3ÁN0SSY D. 1969) a tarkőinél fiatalabb anyagokban már biztosan hiányzik a nagyméretű alak. Allocricetus fogak bimodális méreteloszlására - azaz a két faj együttes előfordulására - a lengyelországi Kadzielnia és Kamyk lelőhelyek esetében van példa (FAHLBUSCH V. 1969). Mindkettő lényegesen idősebb a Tar-kői faunánál (KOWALSKI К. 1958., 1960). Magyarországi faunában eddig csak a Hajnóczy-barlang esetében lehetett ilyet tapasztalni (HIR 3. 1989), amit ezidáig a leletek keveredettségével próbáltunk magyarázni. A Hajnóczy-barlang faunája a templomhegyi szakaszba sorolható. Erősen valószínű tehát - ugyanakkor további bizonyítást igényel - , hogy a felső bihariumban és a tarkői fázis során az Allocricetus bursae és az Allocricetus ehiki fajok egyidőben egymás mellett élhettek. Végül visszatérve a Tar-kői szelvényre: a két "faj" megoszlása egyedszámokkal a következő: Allocricetus bursae Allocricetus ehiki (?) (egyedszám) 1. réteg 51 2. 13 3. 15 4. 11 5. 1 6. _ 7. 6 8. 1 9. 8 10. 9 45
