Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 14. (1989)

Faragó, S.: A farkas (Canis lupus Linné, 1758) 1920–1985 közötti előfordulása Magyarországon

4. A MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSOK ÉRTÉKELÉSE 4. 1. Az elterjedés és dinanika A magyarországi farkas-előfordulások a térképen két jól elhatárolódó körzetet alkotnak, egy E - ÉK-it és egy 0 - DNY-it (2. térkép). Az ÉK-i előfordulás elviekben két iránybőli bejövetelt jelent, részben É^i, részben K-i irányból, de - román feldolgozás híján - nincs módunkban elkülöníteni e két áramlatot, saját méréseink pedig ehhez elégtelenek. Az ismert 54 megfigyelés körzetenkénti megoszlása a következő: - Oél-, Délnyugat Magyarország 14 esetben - Észak-, Kelet Magyarország • 40 esetben • ebből: északi területen 32 megfigyelés keleti területen 8 megfigyelés Ha a területi előfordulások dinamikáját nézzük, akkor az országban déli irányból 1922 - 1967 között érkezett farkas. Az utolsó csaknem 20 évben ezen területről nincs adatunk. A keleti, Románia irányából érkező példányok összesen 9 megfigyelés - inkább a 60-as években jelentek meg, az utolsó megjelenési év 1975 volt (Barabás). A farkas magyar előfordulásának mindenkori fő színhelye az Északi-Középhegység volt. Két jól elkülöníthető előfordulási góc található itt. Egyik a Mátra, másik a Zempléni-hegység. Előbbire inkább a 20-30-as években, míg az utóbbira az utolsó 10 évben figyelt fel a szakközönség (3. térkép). A zempléni előfordulások sűrűsödő adatai, majd az 1983. szeptember 3-i süldőfarkas elejtés, a farkastanya megtalálása egyértelműen bebizonyította, hogy a farkas ismételten megtelepedett és szaporodik Magyarországon. Természetesen az utóbbi 65 évben több' esteben is feltételezték, ill. bizonyították, hogy kölykezett farkas az országban. - 1922. november 17. a Nádasdi erdőben láttak 1 ad. és 3 juv. példányt (No. 4.) - 1928-ban a Mátrában 2 ad. 4 juv. létezéséről tudunk (No. 7.) - 1964-ben Vámospércs-Bagámér térségében lőttek 4 juv. példányt (No. 23.) - 1960-62 között több példány tartózkodott folyamatosan a Nyírségben, szaporodásáról nem tudunk (No. 20-22.) - 1966-ban Tornaszentjakab környékén tartózkodott egy pár és nevelt két kölyköt. A zempléni megtelepedés, mint terjeszkedési kísérlet valószínűleg életképesebb, mint a korábbiak, melynek areográfiai magyarázata van (lásd. 4. 2. fejezet). Ha a mennyiségi előfordulások dinamikáját nézzük, (3. táblázat, 1. ábra) abban 3 maximumot találhatunk. A 20-as években 10 megfigyelés alkalmával 20 példány fordult elő. A 60-as években 11 megfigyelésre minimum 23 példány, a BO-as évek első 5 évében 15 megfigyelésre minimum 23 példány jutott. Volt azonban olyan évtized is, - a 40-es évek - amikor 10 év alatt 1 alkalommal láttak csupán 1 pd-t. Az elmúlt 65 év során az 54 megfigyelés legalább 89 példány létét rögzítette ebből terítékre került, mérgeztek, vagy elhullott 38 példány. 46 példánynak ismeretlen volt a kora és ivara, 22 pd kan, 7 pd szuka és 9 fiatal volt. Az egyedül mozgó példányok általában kanok voltak. Magányos szuka csak az esetben volt, ha a kant már kilőtték mellőle, összességében 31 esetben volt egyedüli állat megfigyelhető (58,2 4), 12 esetben pár (21,8 4), 1 esetben 3 pd (1,8 \), 4 esetben 4 pd (7,3 4), l-l esetben 6, ill. 9 egy csapatban (1,8 1,0 4) és 4 esetben a közlök nem adtak meg konkrét mennyiséget, "több" példányról beszéltek (7,3 \). 4. 2. A farkas elterjedése Közép-Európában Az előfordulások nem magyarázhatók másként, mint a Magyarországgal határos országok farkaspopulációiban bekövetkező változásokkal. Vonatkozik ez az egyedüli példányok megjelenésére csakúgy, mint a megtelepedésre és szaporodásra. A farkas aktuális elterjedését Közép-Európában a 4. térképen mutatom be. A térkép elkészítésénél felhasználtam BIBIK0V (1985), BUCHALCZYK (1981), NEGRUTIU (1983), BOJOVIÍCOLICÍ (1974) és HELL (1982) munkáit. Ebből kitűnik, hogy a magyar farkasadatok - egybevágóan előfordulási térképükkel (2. térkép) - két irányból származhatnak: egy DNY-i és egy ÉK-i irányból. 144