Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 12. (1987)
Varga, A.: Gyűjteményalapítóink: Gotthárd Dénes
1905. október 11-én született a Fogaras-megyei Sárkány községben. A természet iránt korán kezdett érdeklődni. Nagyszülei Bikfalván éltek, s házukat egy valóságos botanikus kert övezte, s már ekkor az erdő, a virág, mint megannyi csoda lekötötte a játszadozó gyermek figyelmét. Az első botanikai élménye négy éves korából való, amikor a nagyapja sétálni vitte, s áhitattal megcsodált egy szép kékvirágú növényt (ez az Echium vulgare volt). 1911-ben a család Sepsiszent györgyre költözött. A növények iránti vonzalma itt is fokozódott. Nagybátyja elvitte egy barátja őrizetére bízott összezsúfolt gyűjteménybe (a Székely Nemzeti Múzeum anyaga hevert itt 1913-ig, amikor is felépült a múzeum). Mint ahogy írja: "Itt mutattak nekem egy "bácsit" aki minden virágot ismer. Vágyakozásteli csodálattal néztem fel rá, ekkor ébredt fel bennem a növény megismerés vágya. Kezdtem otthon virágokat vetni, ápolni, s elragadtatva örültem sikereimnek. 1915-ben lettem gimnazista, amikor már néhány latin nevet is megtanultam (Colchicum, Capsella, Caltha stb.). Iskolánk akkor az ország legmodernebb, legjobb gimnáziuma volt (Székely Mikó Kollégium), külön természetrajzi, torna, rajz, fizikai termekkel. Negyedikes koromban (1919) már bővebben tanultunk növénytant. Öra előtt feláldozva a "tízpercet" rohantam a természetrajziba, ahol nem győztem betelni a látvánnyal amit a néhány tárló és a sok kép nyújtott. Nagy szenvedélyem felkeltette tanárom Dr. LÁSZLŐ Ferenc figyelmét. Bevitt a múzeumba, ahol gyűjtőtáska, prés és a CSREI Adolf-féle "Növényhatározó" állt rendelkezésemre. Megvolt a múzeumnak a HALLIER 35 kötetes Flora von Detschland sorozata. Elkezdődött a német nyelvvel való kínlódásom minden segítség nélkül, egy BALLAGI szótár segített csak, de hamarosan tudtam használni a német növényhatározót. Már tanítási órák helyett is elmentem botanizálni. így ismertem meg a Székelyföldet, a Brassói-havasokat, a Keleti- és a Déli-Kárpátokot, a gyönyörű, fajgazdag hegyi réteket . " Édesapja halála, majd az 1916-os politikai változások következményeként a család anyagi helyzete megváltozott, s 17-18 éves korában botanizálás helyett a nyári vakációkat munkában kellett töltenie. 1923-ban leérettségizett, s elszegődött a múzeumhoz mint fizetéses alkalmazott. Mint írta: "Sajnos ez nem jelentett életpályát. Végre egy rokon asztalosmester tanácsára beálltam asztalosinasnak. Gondoltam, a szaktudás hozzásegít a továbbtanuláshoz, mert ekkor igen nagy tekintélye és jó keresete volt az iparosnak. Bukarestbe kerültem egy bútorgyárhoz, s mindjárt kértem felvételemet az egyetem természettudományi karára. Politikai okokból elutasítottak az orvosi karra. Elfogadtam, gondolván, hogy később sikerűi átkerülnöm a természettudományi karra. Éjjel dolgoztam, nappal bejártam a boncterembe, laboratóriumba, előadásokra." Egy szemeszter után, betegsége miatt be kellett fejeznie az egyetemet. Az események felgyorsultak. Bevonult katonának. Rövid szolgálat után Magyarországra szökött. Egy bútorgyárhoz került műbútorasztalosnak, csekély jövedelemmel. Közben rövid ideig a Botanikus Kertben is dolgozott Dr. TUZSON János mellett, kötetelen munkaidőben. A család unszolására jogra iratkozott, de a szűkös anyagiak miatt újra fizikai munkával kellett megkeresnie a kenyerét és eltartania a családot. Reményei, hogy botanikus legyen lassan megsemmisültek. 1934-ben képkeretező. 1938-ban mestervizsgát tett, 1942-ben kisiparos lett. 1944-ben behívták katonának. Mint írta: "A frontszolgálattól sikerült megszabadulni, átvezényeltek a LÉGÓ-hoz. A botanikáról sohasem feledkeztem meg, szabad időmben mindég gyűjtöttem. Már 7000 körüli volt a gyűjteményem, amikor 1945-ben az egész herbáriumom megsemmisült. Elkeseredve abbahagytam a gyűjtést, turista lettem, de a hátizsákból nem hiányzott a növényhatározó." 1952-ben szövetkezeti tag lett, 1967-ben, 62 éves korában nyugdíjazták. Elnyomott szenvedélye megújult erővel előtört: "éreztem még magamban ennyi erőt, hogy hozzákezdjek egy új növénygyűjteményt készíteni."Azóta fáradhatatlanul keres, kutat, gyűjt, határoz és rendszerez. Ars poeticáját így fogalmazta meg: "Életörömöt csak a botanika nyújtott, s ezért nem sajnáltam sem fáradtságot, sem költséget. Sok kínlódással kerestem a ritka növényeket. Segítséget nem kaptam, nem is kértem. Csak a magam szenvedélye hajtott. Nem kívántam elismerést és anyagi juttatást. Sok gyönyörű gyűjtőutam volt, szerettem a magányt, egyedül bolyongani, vizsgálódni." Dénes bácsinak kívánunk jó egészséget, sok izgalmas és eredményekben gazdag gyűjtőutat és további hosszú munkásságot. VARGA András , Mátra Múzeum H-3200 GYÖNGYÖS Kossuth ut. 40.