Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 11. (1986)

Czajlik, P.: Dr. Véghelyi Lajos gyüjteménye: faunisztikai adatok Magyarország gerinces faunájához II (Mammalia: Insectivora, Chiroptera)

anyagával. így jutottam arra a megállapításra, hogy a Pusztapóról származó gyuj'temenyi anyagból 4 példány Talpa romána. (A vizsgálat részleteit a Fol. Hist- nat Mus. Matr. 12. kötetében fogom közölni. ) Sorex A gyűjteményben a Sorex araneus és a Sorex minutus példányai találhatók, és igen jó ökológiai jelző fajoknak bizonyultak. Az Esztergom térségében gyűjtött példányok mindkét faj esetében az északi oldalak extrazonális bükk termőhelyeiről származnak (Esztergom - Kusztus), a Sorex minutus a Szt János-kút forrásvidékéről, a Sorex araneus pedig a Kis-tó partjáról. Az Esztergom térségi előfordulások szoros párhuzamot mutatnak mátrai tapasztalataimmal. Mindkét faj előkerült az ugyancsak bükk termőhelyű Bükk-hegységi Csanyik-völgyből is. A gyűjtemény felsőmérai, pusztapói, vagy az Esztergom környéki szárazabb termőhelyekről származó részanyagában viszont nem találhatóak meg. Neomys A gyűjtemény Neomys anyagának meghatározása több elméleti kérdés előzetes tisztázását igényelte. Hazánkban a Neomys fajok szétválasztására több vitatható próbálkozás történt, de a modern biometriai alapon való meghatározásokra még senki sem vállalkozott Ezért a VÉGHELYI gyűjtemény Neomys anyagához szükségessé vált a Természettudományi Múzeum gyűjteményi anyagrészének feldolgozása is, mivel a hazai populációról csak nagy számú mérési adattal lehet véleményt alkotni. BÜHLER (1964) egy Közép-Európára reprezentatív, nagy mennyiségű anyag vizsgálatakor kidolgozta képletét: X' = -Xj + 2.58X + 2.78X ahol a szétválasztó L

1 = 18,43, ha X' nagyobb, mint 18,43, akkor az állat fodiens, ha kisebb anomalus. (X = mandibule hossz, X = koronoid magasság, X_ = mandibula v 1 '2 3 fogsor hossz.) A képlet kidolgozásának elsődleges célja az volt, hogy a bagolyköpetekben található állkapcsok segítségével a Neomys anomalu

s eddig nem ismert előfordulási helyei tisztázhatók legyenek. A képlet - a szerző szerint is - mintegy 90-95 % pontos ságú, mivel a méretek populációnként változóak.» PIEPER már 1966-ban megkérdőjelezi a képlet általános használhatóságát, mivel a Fulda területéről származó gyűjtés 2 példányánál téves meghatározás történt a képlet alkalmazása miatt Ezért Fulda térségére megszületett a második képlet (1966): Y

1 = -X + 1.85X + 1,88X„ 12 3 ahol L = 9,41. Később megállapították a nagysorozatos méréseknél, hogy csupán árnyalati különbség van a két meghatározás között Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az Észak-Német Alföldről Schleswig-Hol1 1 steinbol származó anyag egyáltalán nem volt meghatározható sem az X , sem az Y képlettel, igy megalkották a harmadik képletet: Z

1 . X, + 3.32X + 6,32X 1 2 x ahol L

3 - 68,5. PIEPER (1964, 1980) többször sürgette az egyes térségekre külön-külön kidolgozandó eljárásokat. BÜHLER (1969) leszögezi, hogy eljárása egyedi meghatározás esetén csak több szempont egyidejű figyelembevételével eredményezhet pontos szétválasztást Hangsúlyozza, hogy az állkapocs méretei közötti arány a lényeges. Általában jellemző a fodiens

ek viszonylag rövidebb állkapcsa, gyűjteményi anyagok esetében viszont a testméreti arányoknak (talphossz, farokhossz), a színezetnek és a szőrzet vastagságának, tömöttségének van nagy jelentősége. A dolgozatában közölt 2 -es táblázat gyors segítség, kérdéses esetben döntő is lehet a meghatározásnál a fenti méretek ismeretében. Hazai viszonylatban SCHMIDT (1969) határozta meg először a bagolyköpetből származó Neomys állkapcsokat. A szétválasztásnál lengyel, román és szlovák tapasztalatokból kiindulva az alábbiakat állapította meg: "A hat különböző méretből, amelyet BÜHLER megmért a koronoid magasság mutatta a legmarkánsabb különbséget... Ennek a dolgozatnak, és a többi az IRODALOMban részletezett cikk alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a két faj meghatározása Kelet-Európából származó anyag esetén, csak a koronoid magasság alapján tör140