Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 10. (1985)

Solti, B. Vergleichende osteometrische Untersuchungen über den Körperbau europäischer Grossfalken sowie dessen funktionelle Beziehungen

Unsere Untersuchungen beweisen, dass die Reihenfolge der Länge der 3. und 4. Zehen im Verhältnis zu der der 2. bei den einzelnen Arten dieselbe ist. Dementsprechend sind die 3. und 4. Zehen beim Wanderfalken am längsten, der sich tatsächlich am weitgehendsten an Vogelfang spezialisiert hat; auf ihn folgt der Lanner, bei welchem die Mittelzehe durch seine besondere Länge hervorspringt. Die kürzesten Zehen hat der Gerfalk. Dies lässt sich jedoch nur schwer mit der Ernährungsweise des Gerfalken vereinbaren, da er sich vor allem mit Vögeln ernährt. Der scheinbare Widerspruch kann vielleicht damit erklärt werden, dass der Gerfalk die seine Beute bildenden Vögel nicht hoch im freien Luftraum fliegend erhascht - wie der Wanderfalk - sondern in der Nähe des Bodens, wo sowohl das Beutetier als auch der Greifvogel selbst nur langsam fliegen können. Ausserdem besteht seine Beute vor allem aus langsam fliegenden Arten. Die Länge der beiden erwähnten Zehen weist nicht unmittelbar auf das Verhältnis hin, das zwischen der Menge der erbeuteten Vögel und Säugetieren besteht, sie steht auch damit im Zusammenhang, auf welcher Weise die Beutetiere erhascht werden sowie mit dem Flugvermögen des Beutetieres. Aufgrund der oben dargelegten Gesichtspunkten ist der Lanner weniger, der Würgfalk im größeren Masse ornithophag. Zum Schluss soll noch der Bergmann'sehe Regel erwähnt werden, der sich auch hinsichtlich der Körpergrösse bei den untersuchten Falken mit aller Deutlichkeit bemerkbar machte. Den grössten Körper besitzt der Gerfalk mit circumpolarer Verbreitung; nach dem Aeguator hin nimmt die Körpergrösse allmählich zu. Am kleinsten erwiesen sich unter den untersuchten Arten der Lanner mit afrikanischer sowie Falco jugger mit indischer Verbreitung. Wohl möglich, dass es auch durch das kalte Klima verursacht sein kann, dass unter den aufgezählten Arten, und zwar unter jenen, die zum Formenkreis Falco /Hyerofalco/ gehören, der Gerfalk die relativ kürzeste Zehen und Gliedmassen besitzt, während die des Lanners am längsten sind. Az európai nagytermetű sólymok alkati felépítésének oszteometrikus összehasonlítása és ennek funkcionális vonatkozásai A szerző vizsgálatait az előző publikációinak /SOLTI, 1980, 1481a, 1981b/ méretadatai alapján végezte, melyekben 7 vadászsólyom /

Falco rusticolus L./, 8 kerecsen /

Falco cherrug GRAY/, 6 lanner /

Falco biarmicus TEMM./ és 9 vándorsólyom /

Falco peregrinus TUNST./ rész- ill. teljes csontvázát dolgozta fel. Jelen vizsgálataink eredményeként megállapítja, hogy a fenti sólyomfajok alkati felépités szempontjából különbözőek. A legjobban elüt a többi fajtól a vándorsólyom, mely nagy testtömegű és viszonylag rövid szárny- és láb-csontozatu madár. Feltűnő, hogy ezekben a jellegekben nagyon hasonlit hozzá a Falco /Hyerofalco/ alakkörhöz tartozó vadászsólyom, holott az ide tartozó többi faj, mint a kerecsen, a lanner és a Falco jugger már viszonylag kisebb testű, hoszszabb szárny- és láb-csontozatu fajok. Kisebb különbségek azonban még ez utóbbiaknál is találhatók, igy a lannernek különösen a lába hosszú, a kerecsennek pedig a lába és a szárnya egyaránt. így ez utóbbi adja a legnyulánkabb formát a- vizsgált fajok között. A törzsön belül a sternum viszonylagosan a vándorsólyomnál a leghosszabb, a kerecsennél pedig a legrövidebb. A szárny-csontok esetében az egyes elemek között a vándorsólyomnál találta a legkisebb hosszuságkülönbségeket, azaz ennek a fajnak viszonylag hosszú humerus-a, rövid ulna-ja és hosszú kéz-csontozata van. A vadászsólyomnak a humerus-a hosszú, ugyanakkor a kéz-csontozata rövid. A kerecsen és a lanner ilyen tekintetben nagyjából egyforma a Falco jugger-nél viszont relative rövid humerus-t, hosszú ulna-t és rövid kéz-csontozatot találunk. A láb csontjainak vizsgálata azt mutatta, hogy a vándorsólyom tibiotarsus-a viszonylag hosszú. A vadászsólyomnál ez rövidebb, ugyanakkor femur-ja hosszabb. A lannernél és a Falco jugger

nél a femur rövidebb, a tarsometatarsus viszont hosszabb, mint a többi vizsgált fajnál. A lábujjak hosszúságát vizsgálva megállapítja, hogy a leghosszabb ujjai a vándorsólyomnak vannak, továbbá, hogy ennek a 3. és 4. ujja még a többi ujjához viszonyitva is hosszabb, mint más fajoknál. A lannernek és a Falco jugger-nek különösen a 3. ujja hosszú. A vadászsólyomnak van viszonylag a legrövidebb 3. és 4. ujja, ugyanakkor az 1. és a 2. átlagos, igy az ujjak hosszúsága ennél a fajnál a legegyenletesebb. 129