Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 8. (1983)

Kiszeliné, Vámosi, A.: A Mátra-hegység zuzmóflórája II.

környezetből kiemelkedő érdes sziklák védettebb felszínén vagy oldalán képez telepeket. (Pannelietum conspersae társulásban). Elterjedése: Közép- és Nyugat-Európa, Grönland, Kárpátok, Kaukázus. Parmelia loxodes NYL. Syn.: P. isidiotyla NYL. Mátrafüred: Hajnács-kő 600 m, Várbérc 550 m, Mátrakersztes: Csóka-kő 550 m, Ágasvár 700 m, Mátraháza: Remetetető 650 m. Erősen fotofil és nitrofil, enyhén acidofil faj. Csúcsok, lejtők, madárpihenőhelyek tápanyagban gazdag felszínén gyakori. Parmelia pulla ACH. Syn.: P. pwlixa (ACH.) Malbr. Sas-kő (VERSEGHY 1965: 165 sub P. pwlixa), Mátrabérc (GYELNIK 1928: 588 sub P. delisei), KISZELY GY-né 1968: 394), (GALLÉ 1975: 182), Mátrafüred: Hajnács-kő 600 m, Domoszló: Csonka-patak-völgy déli oldal, 400 m, Pipis-hegy 300 m, Várbérc s50 m, Dobogó-hegy 400 m, Szurdokpüspöki: Szurdok-völgy déli lejtő, 200 m, Hasznos: várrom, 230 m, Mátrakeresztes: Csóka-kő 500 m, Agasvár 700 m, Recsk: Lahóca-hegy 300 m. Erősen fotofil, közepesen termofil és enyhén acidofil faj. Kiemelkedő sziklacsoportok felszínén vagy lejtős oldalán, poros sziklakibúvások, vándorkövek felületén, a Pannelietum stenophyllae és a Lecanoretum garovaglii-argopholis társulásban gyakori. Parmelia guercina (WILD.) VAIN. Syii.: P. tiliacea ACH. non VAIN. Galya-tető (KISZELY GY-né 1971: 414), Mátrafüred: Hajnács-kő, 400 m, Domoszló: Csonka-patakvölgy déli lejtőn, 400 m, Mátraszentlászló: Kút-hegy, Agasvár 700 m, Sas-kő 850 m. Idősebb, szabadon álló fák törzsének kérgén és felsőbb ágakon. A Mátrában^ gyakori. (A Paimelietum acetabuli karakterfaja.) Elterjedése: Európa; Keleten: Leningrá'd, Moszkva, Kurszk vonaláig. Parmelia saxatilis (L.) ACH. Kékes - Sas-kő között (KISZELY GY-né 1968: 394 sub P. sax. v. aizoni); Galya-tető (KISZELY GY-né 1979: 414), Kékes, Sas-kő (GALLÉ: 182, 186), Domoszló: Csonka-patak-völgy szikláin, 400 m. ...var. losii NADV. Mátrafüred: Várbérc 550 m. Euryotop. Félárnyékos, vagy napos helyen, nedves, vagy időszakosan nagyon száraz szikla-felszíneken és mohákon képez telepeket. Gyakori a Mátrában. Szélárnyékos területeken Hypogymnio-Parmelietum saxatilis társulásra jellmező. Kozmopolita faj. Parmelia scortea ACH. Syn.: P. tiliacea var. scortea DUBY.: P. tiliacea VANIN. (non ACH.) Galya-vár et Ajnács-kő (GYELNIK 1928; 594 sub P. scortea f. pruinosa), Sas-kő (GYELNIK 1931: 285 sub P. scortea var. ramifica GYELN. Typus: VERSEGHY 1964: in sub P. scortea var. ramifica GYELN.), Kékes—Sas-kő között (KISZELY GY-né 1968: 394 sub P. scortea f. coerulescens HARM.), Galya-tető (KISZELY GY-né 1971: 414 sub P. tiliacea), Kékes-tető (GALLÉ 1975: 182, 185 sub P. tiliacea), Domoszló: Csonka-patakvölgye 400 m, Mátrafüred: Hajnács-kő, 450 m, Várbérc 550 m, Dobogó-hegy 400 m, Mátraháza: Sás-tó 500 m, Gyöngyöstarján: Hársas-tető 450 m, Szurdokpüspöki: Szurdokvölgy 250 m, Mátrakeresztes: Csóka-kő 500 m, Agasvár 750 m, Mátraszentimre: Nagy Átal-kő 500 m, Mátraszentlászló: Kút-heg> 750 m, Mátraháza: Aranybánya-folyás 450 m, Somor-patak-völgy 600 m, Kékes: Hidas-bérc 800 m, Disznó-kő 750 m, Parádóhuta: Csevice-kút 350 m, Parádsasvár: Remete-forrás fölött, 500 m, Recsk: Lahóca-hegy 300 m. Epifiton, de különböző eredetű kőzeteken is gyakori. Fotofil, erősen nitrofil. Egyedül álló és fasor fáinak kérgén gyakori. Emberi települések közelében is jól díszlik. Legszebb telepek a magasabb fekvésű, páradús környezetben, viszonylag nyílt terepen, gyakran mohákon fejlődnek. A hegység területén csak steril telepeken találhatók. (Színben, formában egyik legszebb lombos zuzmónk.) A Physcietum ascendentis, Parmelietum acetabuli, P. caperatae társulások tagja. Kozmopolita faj. ...var. pastillifera HARM. Syn.: P. pastillifera (HARM.) KLEM. Kékes: Hidasbérc 800 m, Tilia kérgén, gyalogút mellett. Egyetlen adat a Mátrából. Közép-Európa déli részén és Nyugat-Európa erdős vidékén szórványosan fordul elő. Parmelia sorediosa ALMB. Syn.: P. sorediata v. rhododendrii (ARNOLD.) DR. et SARNTH. Mátrabércek et Ajnács-kő (GYELNIK 1928: 594 sub P. sorediata), Mátrafüred: Várbérc 550 m, Mátraszentlászló: Kút-hegy 750 m. Fotofil, acidofil, ombrofil faj. Környezetből kiemelkedő sziklacsoportok felületén, vagy enyhe lejtésű oldalán találjuk. Boreál-montán faj, Közép- és Észak-Európában a hegyek magasabb részein gyakori. A Mátrában ritka. (Parmelietum conspersae társulásaiban él.) Kozmopolita faj. Parmelia stictica (DEL.) NYL. Mátraszentimre: Nagy Atal-kő 500 m, andezittömbön. Félárnyékos sziklás erdőrészletben. Dél-Európái elterjedése ismert. Parmelia subargentifera NYL. Syn.: P. verruculifera NYL., P. conspurcata VAIN. Mátrafüred: 300 m, park fáin, Hajnács-kő 550 m, Mátraháza: Sás-tó 450 m. Alacsonyabb területeken, főleg fasorokban, utak mellett található, antropogén környezetben is. Elt.: Európa, Ázsia, Közép-Amerika. 70