Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 6. (1980)
Suba, J.–Légrády, Gy.–Pozsár, B.–Szarvas, T.: A fotoszintetikus 14CO2 fixálás és C:N viszony évszakos változásai a „Síkfőkúti Project” cseres-tölgyes fajainál
Fol. Hist, -nat Mus. Matr. 6. 1980. A FOTOSZINTETIKUS 14 C0 2 FIXÁLÁS ÉS А С : N VISZONY ÉVSZAKOS VÁLTOZÁSAI A „SIKFÖKŰT PROJECT" CSERES-TÖLGYES FAJAINÁL* SUBA János, LÉ GRÁDY György IPOZSÁR Bélai SZARVAS Tibor Ho Si Minh Tanárképző Főiskola, Eger MTA Izotóp Intézete, Budapest ABSTRACT: (Photosyntetic fixing of 14 Q£> 2 and the relation of seasonal changes of С : N in the Turkey oak forest of the Síkfőkút Project.) — The forest ecosystem research of the Síkfőkút Project aimed to elucidate through interdisciplinary examinations the structural and functional characteristics of the ecosystem. Within its framework the photosynthetic activity and the relations of С : N of 12 dominant species of the association are studied. A „Síkfőkút Project" hazánkban az egyetlen hely, ahol erdőökoszisztémakutatás folyik. A kutatási program vélul tűzte ki, hogy az ott végzendő interdiszciplináris vizsgálatok feltárják az ökoszisztéma strukturális és funkcionális jellemzőit. Ehhez kapcsolódva végezzük a cseres-tölgyes társulásban domináns szerepet játszó 12 faj fotoszintetikus aktivitásának és С : N viszonyának a vizsgálatát. ANYAG ÉS MÓDSZER A vizsgálatnál szereplő fajok sorszámozás szerint: 1. Quercus petraea, 2. Quercus cerris, 3. Ligustrum vulgare, 4. Cornus mas, 5. Acer campestre, 6. Euonymus europeus, 7. Euonymus verrucosus, 8. Acer tataricum, 9. Viburnum lantana, 10. Lonicera xylosteum, 11. Crataegus oxyacantha, 12. Bromus ramosus. A felsoroltak között szerepel a két állományképző fafaj, a cserjék jó része ós egy pázsitfű. Célunk az volt, hogy változatlan külső tényezők mellett állapítsuk meg a fajok közötti aktivitásbeli eltéréseket egy tavaszi, (05. 21.), egy nyári (08. 14.) és egy őszi (10. 15.) időpontban. A fotoszintetikus aktivitás megállapításához 14 C0 2 fixálást használtunk. A vizsgálat lényege, hogy a levelek 14 C0 2 — 12 C0 2 gázkeverékkel kerülnek érintkezésbe, majd egy bizonyos expozíciós idő elteltével a levelek elölése után mérjük a bejutott radioaktivitás mértékét. A módszer félquantitatív, illetve összehasonlító eljárásnak tekinthető, ha figyelembe vesszük egyrészt a berendezések és a technikai megoldások hibáit, másrészt az izotóp effektusból, valamint 14 C0 2 — 12 C0 2 gázelegynek, a növény kilégzésből eredő változásait. A legtöbb növényfaj fotoszintézisével rendkívül érzékenyen reagál a C0 2koncentráció különbségeire, a normális atmosztférikus szint körüli értékeknél (300 ul 1 _1 ), ezzel szemben 1 000 ul l-1 C0 2-koncentráció fölötti mennyiségek * Síkfőkút Project No. 63. 33
