Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 6. (1980)
Suba, J.–Légrády, Gy.–Pozsár, B.–Szarvas, T.: A fotoszintetikus 14CO2 fixálás és C:N viszony évszakos változásai a „Síkfőkúti Project” cseres-tölgyes fajainál
eltérései a fixálás értékeit nem befolyásolják. Ezért alakítottunk ki egy olyan C0 2-koncentráció-szintet, melynek némi eltérése nem jelent befolyásoló tényezőt. A fotoszintézis 14 C0 2 fixálásához a VAN SLYKE által kidolgozott berendezést használtuk fel. A berendezés két fő részből áll : 1. A széndioxid fejlesztésére szolgáló üveg készülékből és gázadagolóból; 2. fotoszintetizáló kamrából. A vizsgált növények leveleiből átlagmintát vettünk a reggeli órákban. Minden faj leveléből 8—8 db 16 mm 0 korongot vágtunk ki a fixálás céljára és ugyanannyit а С és a N meghatározásához. A fotoszintetizáló kamrát 12 rekeszre osztottuk be, s a nyerssúly lemérése után azokban elhelyeztük a levélkorongokat. A feltáró edénybe 20 mg 55 mCi/mM fajlagos aktivitású Ba 14 C0 3-at mértünk be. A fotoszintetikus kamra légtelenítése után tejsavval szabadítottuk fel a 14 C0 2-t, mely kvarcgyapoton és MgC10 4-ot tartalmazó abszorbciós csövön átjutva egy higanyos gázadagolón keresztül az asszimilációs kamrába áramlott. A gázfejlődés megszűnte után radioaktív 14 C0 2-ot levegővel kvantitatíve az asszimilációs kamrába öblítettük, amivel az ott levő csökkent nyomás kiegyenlítődött. 1800 lux érték és 24 °C mellett egyórás fixálási idő után a kamrát ismert légtelenítettük, majd levegővel átöblítettük. Ezután a levélkorongokat kivettük, és cseppfolyós levegővel fagyasztva elporítottuk, A radioaktív koncentráció meghatározásához gázanalízist alkalmaztunk, a száraz égetésekből nyert 14 C0 2 gáz aktivitását lúgos abszorbensen történő elnyeletés után folyadékszcintillációs spektrométerben mértük. Az összes N meghatározását a mikro-Kjeldahl eljárással, а С meghatározását gázanalízissel végeztük. EREDMÉNYEK ÉS AZOK KIÉRTÉKELÉSE Az analitikai adatokat táblázatos összeállításban mutatjuk be, így a szárazanyag-tartalomra vonatkoztatott szén- (2. táblázat), nitrogéntartalmat (1. táblázat) ós a számított С : N viszonyt (3. táblázat). Mellettük szerepelnek a szénre, nitrogénre, С : N viszonyra és nyerssúlyra vonatkoztatott radioaktivitási értékek. A diagramok mindezeket grafikusan szemléltetik. A vonatkoztatási alapoknak a levelek N és С mennyiségének elemzését, a következőkben összegezzük (3. diagram): A N-tartalom legmagasabb nyáron, 08. 14-én, 12 faj Összegében 32,01 szárazanyag %. Egy faj átlaga 2,66. A nyári értéknél a tavaszi 16%-kal kevesebb, 27,43; egy faj átlaga 2,28. A nyári csúcs őszre 34,21 %-os csökkenéssel 21,02-re esik le. Az őszi érték tavaszra 20,28%kal növekszik. A 12 faj három évszakban mért N-tartalmát 100%-nak véve az évszakos megoszlás a következő formában alakul: Tavaszra esik a N-tartalom 34,09%-a, nyárra 39,78%-a és őszre a 26,12%-a. Ha az egyes évszakok mintavételi idejét elemezzük, feltűnik az, hogy a tavaszi értékek között legkisebbek az eltérések (1. diagram). Ekkor N-ben legszegényebb a Viburnum lantana, a leggazdagabb a Cornus mas. A köztük levő eltérés 1,45-szörös. A legtöbb faj N-tartalma közel esik az átlagértékhez, a 2,28-hoz. A csúcsérték az átlagértéknek 1,25-szöröse. A nyári mérés idején a szélső értékek között növekednek az 84
