Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 6. (1980)

Kordos, L.–Krolopp, E.: Felső pleisztocén forrásmészkő-üledék Mollusca és gerinces faunája az egri Dobó-bástya területéről

A GERINCES FAUNA A Dobó-bástya I. sz. üregének kitöltése 29 taxonból álló, kizárólag aprógerinces faunát tartalmazott az alábbi összetételben: Pisces indet. — 11 db Bufo sp. — 2 pelvis Rana sp. — 2 pelvis, 12 varia Pelobates fuscus (LINNÉ) — 1 pelvis Lacerta sp. indet. — 45 dentale, 43 varia Anguis fragilis (LINNÉ) — 1 pikkely Ophidia indet. — 458 vetebrae, 9 jugale, dentale, maxillare, cranium fr., quadratum; 66 costae Aves div. sp. indet. — 60 db varia Talpa europaea LINNÉ — 2 mandibula fr., 1 radius, 1 ulna, 1 scapula, 9 varia Sorex minutus LINNÉ — 1 maxilla fr., 6 mandibula fr. Sorex araneus LINNÉ — 4 maxilla fr., 13 mandibula fr., 4 humerus, 3 femur, 1 tibia Crocidura cf. leucodon csop. — 2 mandibula fr. Myotis cf. bechsteini (KUHL) — 1 mandibula, 1 humerus Chiroptera div. sp. indet. — 13 varia Cricetus cricetus (LINNÉ) — 4 maxilla fr., 3 mandibula fr., 3 I., 15 M (6 M

x

), 4 humerus, 2 radius, 1 scapula, 1 pelv«, 4 femur, 3 tibia Apodemus sylvaticus csop. — 4 maxilla fr., 1 mandibula fr., 2 M\ 1 M

1; 1 M

2 Sicista sp. —• 17 maxilla fr., 42 mandibula fr., 37 div. P és M. Myodes glareolus (SCHREBER) — 18 M

x Microtus arvalis (PALLAS) — 118 M

x Microtus agrestis (LINNÉ) — 3 M

2 Microtus gregalis PALLAS — 92 M, Microtus oeconomus PALLAS — 17 M

x Arvicola terrestris (LINNÉ) — 14 maxilla fr., 19 mandibula fr., 28 M

1 46 div. M. Pitymys subterraneus DE SELYS-LONGCHAMPS — 4 Ж

х Glis glis (LINNÉ) — 1 M, 2 humerus Citellus sp. — 2 L, 1 M Ochotona sp. — 1 maxilla fr., 3 I., 1 M Mustela sp. — 1 C, 1 femur A közel teljes fajszámú, statisztikusán értékelhető kisemlős-faunában domináns a Microtus arvalis, Microtus gregalis és a Sicista sp. A ma is környéken élő fajokon kívül mindössze öt olyan taxont tartalmaz, amelyek a holocénben kihaltak, illetve reliktumok: Sicista sp., Microtus agrestis, Microtus gregalis, Microtus oeconomus és az Ochotona sp. A fauna biosztratigráfiai besorolása csupán a kisemlősök minőségi vizsgálata alapján, a fajöltők behatárolása útján a solymári szakasztól az óholocén körösi szakaszig terjedhetne. A mennyiségi viszonyok, s az ökológiai kép értelmezésével e tág, felső-pleisztocén kronológiai interpretálás szűkíthető. Az említett dominanciaviszonyok az óholocénben Magyarországon sehol sem fordultak elő. 10