Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 2. (1974)

Szabó, J. B.: Biológiai egyensúly vagy egybehangolt sorozatfejlődés?

között képes arra,hogy szaporodási módjának megfelelően a maxi­mális számú utódról "gondoskodjék". Az optimumnak két határa van: az alsó minimum és a felső maximum. E két - számokkal is kifejezhető - határérték között az élőlény szaporodik, tehát é­lettelen környezetével egybehangolt- epharmóniás ­állapotban van. Ha ezt a két szélső értéket akár a külső, akár a belső tényezők meghaladják, akkor az élőlény csak senyved,nem szaporodik,sőt, életritmusa is lelassulhat. Ez az állapot szin­tén két fázissal mérhető ill. jellemezhető: az alsó és felső peius-szal ("rosszabbléti" szakasz). Ha az életfeltételek to­vább romlanak, akkor a lény a felső, illetve az alsó pesszimum állapotába kerül és rövid idő alatt elpusztul. Az emberi nem egész fejlődéstörténete során a minimum és a maxi­mum között élt, miközben életfeltételeit hol az egyik, hol a másik irányba - de zömmel az optimum felé - megváltoztatta. Az emberi nem egyedei polyök (nagy ökológiai tűrésű), polytop(min­den élettérbe beilleszkedni képes) és psychoger (gondolkodással rendelkező, társadalmat alkotó) élőlények. A társadalom e tör­vényszerűségeket felismeri s az elérhető optimum érdekében tervszerűen fel is használja. Az ember céltudatos munkája révén képes arra, hogy népessége számára az optimumot biztosítsa és hogy - ha felismeri - a környezetét romboló, ún. denaturáló ha­tásokat az optimum felé korrigálja. Az orvostudomány egy másik ága - ha mindmáig nem is bevallottan - a biocönológiával is foglalkozik, mivel a természettel való kapcsolatai miatt az emberi nem sem kivételes tagja az élővi­lágnak. A járványtan mai modern értelmezésünk sze­rint társulástani tudomány is, más szóval a közösségi biológia - symbiológia vagy biocönotika - egyik ága. Kialakulása óta naiv formában már többszáz éve mindenekelőtt is bensőséges cö­notikai kapcsolatokat tár fel (elsősorban segédtudományai: a bakteriológia, mykológia, parazitológia, zoológia - entomoló­gia -, virológia stb. révén), azok minden társadalmi vonatkozá­sával együtt. A járványtan a symbiológia csaknem minden ágát egyidejűleg műveli, hogy az emberi nem egyedeit tömegesen érin­tő, egyedszám-csökkentő (obstans = visszatartó) elemeket mind 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom