Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)

Marcsik Antónia - Hegyi Andrea: Kisköre-Pap-tanya lelőhelyről származó humán csontvázanyag ismertetése

4a. kép 7. sír (férfi, maturus), nasopalatinalis ciszta norma frontálisban L2 inferior felszínén bemélyedések (osteolysis) és hypervascularisatio formájában. A fejlődési rendellenességek közül egy-egy esetben a részleges sacralisatio (bal oldalon), a lumbalisatio, és a foramen sterni figyelhető meg, amelyek a nőket érintették. Jelentősebb elváltozásnak számít a 7. sz. maturus férfi koponyáján megjelenő nasopalatinalis ciszta nyo­ma. A ciszta a felső állkapocs elülső részét érinti, a két felső középső metszőfog vonalában húzódik hátrafelé. A csonton maradt nyoma ovális alakú, sima szélű csonthiányként figyel­hető meg (4a és 4b. kép). A16. sz. sacroiliacalis ízületében az exostosis kialakulása feltehető­leg a csípőízület arthrosisával lehet összefüggésben, a 32. sz.-nál a térdízület fertőzése gyulla­dást és másodlagosan arthritises folyamatot eredményezett. A nőknél a facies symphysialis és a sacroiliacalis ízület gyulladása lehetséges, hogy szülési folyamatokkal kapcsolatos. A16. sz. egyén sternuma előreálló, enyhén görbült. A felnőttek elméleti fogszámának mintegy 32%-a (33 felnőtt: 1056 fogból 164 a maxillá­­ban, 160 a mandibulában) állt a vizsgálat rendelkezésére ( 14. táblázat). A meglehetősen ala­csony dentál index nem engedi meg a fogak részletes kiértékelését, annyit azonban említhe­tünk, hogy a fogak szerkezeti rendellenességeihez tartozó zománchypoplasia egy egyénnél figyelhető meg ( 14. sz., vonalas, 2x, 34-35,44-45), míg caries kettőnél, abscessus négynél, három, illetve hét fogat érintve (caries: 31. sír: 37 = gyökér és a fognyak között, 34.1. sír: 17, 27; abscessus: 16. sír: 26,21. sír: 41,22. sír: 15,25-26-27,26. sír: 36). Fejlődési rendelle­nesség a 2. sz. egyik fogának torziója (2. sír: 43), és anatómiai variáció a 16. sz. és a 30. sz. a trémája a 11 -12 között. Nem tartozik szorosan a patológia területéhez, de itt említhetjük meg az izmok meg­erőltetésének csonttani manifesztációját (entesopathias jelenségek) a 12. sz. férfinél (tube­rositas deltoidea, tuberculum radii, linea aspera, patella, calcaneus), továbbá a 20. és 23. sz. nőknél (calcaneus, fibula distalis epiphysise). Megbeszélés A kiskörei csontvázanyag vizsgálatának jelentőségét a kora avar korban élt gepidák, az avar kori torzítás szokása, a mongolid komponensek, továbbá a csigolyatuberculosis és a nasopalatinalis ciszta előfordulásának leírása adja. A kiskörei gepidák kora avar korban történő továbbélését említi - többek között - Do-273 4b. kép 7. sír (férfi, maturus), nasopalatinalis ciszta norma basilarisban

Next

/
Oldalképek
Tartalom