Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)

Marcsik Antónia - Hegyi Andrea: Kisköre-Pap-tanya lelőhelyről származó humán csontvázanyag ismertetése

bos Alpár16 és Kiss P. Attila.17 Dobos Alpár szerint több jel arra utal, hogy a Tisza-vidék temetőinek legkésőbbi gepida sírjai belenyúltak a kora avar korba (így a kiskörei temetőrész 42. sírjának övfuggője, a 43. sír levél alakú lándzsacsúcsai, a 24. sír korongokban edénye kora avar kori típusú). Kiss P. Attila szerint a részben feltárt temető leletanyaga (kerámia anyag és annak technikája, a női sír csüngője és övszereléke, a fegyveres harcos sír hajító lándzsái) - ahogy a bevezetőben már említettük - egyértelműen a 6. század második felére-végére utal.

A Kisköre-Pap-tanya lelőhelyről a gepida időszak embertani leleteinek száma nagyon kevés, így a messzebbmenő következtetések levonásától el kell tekintenünk.

Az utóbbi években jelentősen emelkedett a mesterségesen torzított koponyák száma a kora avar korból. A morfológiai vizsgálat alapján ez a feltűnő jelenség a homlok „lapítottságát”, a koponyatető benyomottságát és a nyakszirti terület „meredekségét” jelenti, vagyis egy homlok-nyakszirti és némely esetben erre merőleges lekötés nyomát a nők és gyermekek körében. A lekötés azonban meglehetősen „gyenge”, feltételezhető kendő, sapka szorító hatása a lánygyermekeknél. Ezek a kismértékben (enyhén) torzított koponyák megfigyelhetők kisebb-nagyobb gyakoriságban több kora (és közép) avar kori populációban, így a Makó-Mikócsa puszta,18 a Kövegy-Nagy földek,19 a Szegvár-Oromdűlő,20 a Tiszavasvári-Koldusdomb,21 valamint Utasér-part-dűlő22 lelőhelyek embertani anyagában. A jelenség szórványosan, kis gyakorisággal feltűnik a késői avar kori szériákban is, a pitvarosi,23 a tiszavasvári (Petőfi út),24 illetve jelen tanulmány tárgyát képező kiskörei anyagban.

A torzítás szokása azonban leginkább a gepidákra volt jellemző. így nagy jelentőséggel bír a Kál-legelő III.,25 valamint Tiszagyenda-Lakhatom lelőhelyek torzított koponyáinak ismertetése26 27. Mivel a nevezett két lelőhely földrajzilag Kisköréhez közel helyezkedik el, és annak szelvénye nem teljesen feltárt, feltételezhetjük, hogy a kiskörei gepidák körében is ismert lehetett a torzítás szokása.

Lipták Pál munkássága alapján az avar kor népességének 17%-át a mongolid komponens határozza meg, mely komponensek elsősorban a Duna-Tisza közére lokalizálódnak, annak északi régiójára is.2 Nevezett területről az új szériák bevonása, valamint utólagosan néhány korábbi széria egyénszámának növelése megerősítette, illetve bővítette a korábbi taxonómiai analízis eredményét, vagyis, a mongolid komponens 38%-ra emelkedett (ebbe a csoportba azonban az europo-mongolid és a közelebbről meghatározhatatlan mongolid típusok is beletartoznak), míg a fennmaradó 62%-ot az europid csoport képviseli. Amenynyiben a mongolidokon belül az europo-mongolid és a közelebbről meghatározhatatlan mongolid típusúakat is leszámítjuk, a kifejezetten mongolid csoport 18%-ot ad, amelyek

16 Dobos 2013.99.

17 Kiss 2015.239.

18 Marcsik Antónia: Makó-Mikócsa puszta 4. lelőhely kora avar kori humán csontvázmaradványai. Kézirat.

19 Benedek-Marcsik2017.

20 Marcsik Antónia: Szegvár-Oromdűlő avar kori lelőhely humán csontanyaga. Újabb adatok az Alföld avar kori népességéhez. Kézirat.

21 Marcsik 2018.

22 Marcsik 2017.

23 Molnár 2017.

24 Wenger 1972.

25 Hegyi-Marcsik 2011.

26 László d al. 2010.

27 Lipták 1983.

274