Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Évinger Sándor: Gyöngyösön feltárt Árpád-kori és kora újkori temetkezések embertani vizsgálata
„23. sír felett": a csomagban számtalan apró csonttörmelék mellett egy felnőtt férfi sípcsont két darabja (rajta bolygatásból eredő felszíni vágásnyomokkal), legkevesebb kettő embertől származó combcsonttöredékek, egy szárkapocscsont darabja, két felkarcsont töredéke és egy singcsont csukló felőli vége, csigolyatöredékek, láb- és kézcsontok, valamint bordák (az egyiken részlegesen gyógyult törés nyoma látható) voltak. „31. sír bontásakor": a csomagban kulcscsont és combcsont töredékek, kéz- és lábcsontok, szeméremcsont darabja, koponya-, csigolya- és bordatöredékek, kettő fog, gyermek medencecsont és hosszúcsont töredéke, továbbá apróbb csontmorzsalékok és állatfog töredékek szerepeltek. AII. szelvény területéről feltárt „osszárium” AII. szelvényhez tartozó, sírhoz nem köthető, összesen 22 csomagnyi „osszárium” jellegű szórvány anyag átvizsgálásánál a minimális egyénszám meghatározása (legkevesebb hány emberhez tartozhattak a csontmaradványok), valamint a kóros elváltozást mutató csontok kiválogatása volt a célom. A szórvány csontok többsége - feltehetően korábbi bolygatásokból eredően - rendkívül töredékes volt. A nagy részük emberi csont volt, de egyéb állati csontmaradványok, sőt cserépdarabok is akadtak közöttük. a b c 5a-c. kép AII. szelvény területén feltárt szórvány anyagból előkerült, csonttuberkulózis nyomait mutató gerincszakasz (C7Th7 csigolyák) A minimális egyénszám meghatározását az értékelhető (oldal/vég szerint beazonosítható) végtag hosszúcsontok és hosszúcsont töredékek alapján végeztem el. A leghasznosabbnak ebben a felkarcsontok bizonyultak: e szerint a szórvány anyag legkevesebb 10 felnőtt és 5 subadultus korú egyén csontjait tartalmazta. A kóros elváltozásokat tekintve a csontok között akadt endocranialis lézió nyomait mutató agykoponyatöredék, előfordult a szemüreg boltozaton megfigyelhető cribra orbitalia, 352
