Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Évinger Sándor: Gyöngyösön feltárt Árpád-kori és kora újkori temetkezések embertani vizsgálata
valamint több arthrozisos ízület vég. Ezek a jelenségek nem tekinthetők különlegesnek; általánosan előfordulnak a történeti csontanyagokban. A csonttöredékek között egyetlen súlyosabb elváltozást találtam: két külön csomagból, kettő darabban (kettő darabra törve) került elő egy felnőtt egyén egymáshoz csontosodott 8 csigolyája (5a-c. kép), mégpedig az utolsó nyaki és az azt követő hét háti csigolyát érintően. A fúzióban a testek és a kisízületek egyaránt érintettek voltak. A csigolyatestek roncsolódtak is, a háti szakasz első három csigolyateste szinte teljesen meg is semmisült. Ez a gerinc normális ívének megtörésével járt együtt, amely jói látható az első nyakcsigolya állásán. A legvalószínűbb lehetőség, hogy ezt a kórképet TBC fertőzés váltotta lei. Kezeletlen, a szervezeten elhatalmasodó tuberkulózisnál a kórokozók az esetek kb. 3-5%-ában (a vér/nyirokrendszeren keresztül) a csontvázrendszert is megtámadhatják. Jelen esetben is ez történhetett: a gócpont az első három háti csigolyánál lehetett, mert ezek teste roncsolódott a legnagyobb mértékben. A csigolyapusztulás a gerinc ívének megtörésével járt együtt, ám a szervezet javítómechanizmusa a csigolyák „egymáshoz forrasztása” útján igyekezett stabilizálni a gerincet. Összefoglalás Agyöngyösi Szent János templom mellett 2017 őszén feltárt számozott sírokból 14 ember csontmaradványait vizsgáltam meg. Az elhunytak fele subadultus (4 infans I., 1 infans II. és 2 juvenis korcsoportú) volt, míg a felnőttek többsége nő volt (5 nő és 2 férfi). A felnőtt nők egyike (31. sír) egy 18. századi betemetésből származott, tehát nem tartozott az Árpád-kori temetőrészlethez. A szórvány jellegű anyagrész további legkevesebb 15 egyén csontmaradványait rejtette, köztük 10 felnőtt és 5 subadultus korcsoportú személyét. Az Árpád-kori közösség egyelőre rendelkezésre álló részét az alacsony elemszám miatt statisztikai elemzésre, illetve más népességekkel történő metrikus, morfológiai vagy demográfiai alapú összehasonlításra nem tartom alkalmasnak. A vizsgált maradványokon talált kóros elváltozások, illetve az életmódra vagy kulturális elemekre utaló csontjellegzetességek közül említésre érdemes a 21. sírba temetett férfin megfigyelt jelképes trepanáció, továbbá a szórvány anyagrészekből előkerült, csonttuberkulózis nyomait mutató gerincszakasz. A jelképes koponyalékelés szokása ugyan mai ismereteink szerint jelentősen megritkult a honfoglalás időszakát követően (feltehetően a kereszténység átvételével párhuzamosan), ám előfordult még az Árpád-kor első felében. Jelen eset is erre mutat példát. A csonttuberkulózis a kezeletlen TBC talaján fejlődhet ki (feltételezések szerint mintegy 3-5%-os gyakorisággal), s mivel fertőző kórról van szó, a jelenléte közvetetten arra utal, hogy ez a betegség általánosan előfordulhatott a mai Gyöngyös területén élt Árpád-kori közösségben. FELHASZNÁLT IRODALOM Alekszejev, Valerij - Debec, Grigorij 1964 Kraniometria. Metodika anthropologitsheskih isledovanij. Izd. Nauka, Moskva. 353
