Szilasi Ágota, H. (szerk.): Annales Musei Agriensis. Agria LII. (Eger, 2019)
Tóth Zoltán: Honfoglalás kori és templom körüli temető Gyöngyöspüspökin
sírok alját a 22. és 31. sírnál. A 2. szelvény falában látható más sírok beásása is ezt a mélységet érhette el. A tervásatás határideje miatt már nem volt alkalmunk a 22. és 31. sír felszedése után kutatni az alattuk található talajt, viszont kevert földet figyeltünk meg. Ezért megállapíthatjuk, hogy a kora újkori sírok alatt még vélhetően a honfoglalás kori vagy az Árpád-kori temető sírjai nem semmisültek meg teljes mértékben. Az eltemetés módja A halottak többségét valamilyen szerves anyagba (textil, bőr) tekerhették be. Az Árpád-kori temetkezéseknél koporsó nyomait nem lehetett megfigyelni. A két kora újkori elhunytat lucfenyőből készített ládakoporsóban temették el, amelyeknek famaradványai viszonylag j ó állapotban maradtak meg.4 A 2. szelvény kialakításakor az oldalfalban még néhány helyen megfigyelhetők voltaic a kora újkori beásások, valamint olykor a famaradványok, koporsószögek. Tehát itt a kora újkorban a koporsós eltemetést általánosnak tekinthetjük. A csontváz helyzete A temetőben az elhunytakat háton, nyújtott testhelyzetben helyezték el. A kartartások között az Árpád-kori síroknál nem lehet igazán egyedi esetet megfigyelni, mivel a textilbe csavarás által a test melletti kartartás a meghatározó. A lábtartások között is szintén ezt lehetett dokumentálni: a textil miatt szorosan egymás mellett voltak a lábak. A 26. sírnál meglehetősen szorosan csavarták be a testet, emiatt lehetett az a jelenség, hogy a lábai keresztben voltak. A halott csontjain antropológiai elváltozást nem lehetett megfigyelni. A kartartások elemzésének elsősorban akkor van jelentősége egy temetőn belül, amikor az elhunytak egy részét koporsóban temették el. A koporsós temetés lehetőséget adott a családtagoknak, rokonoknak arra, hogy hitvilági képzetük, ismereteik alapján a halott karjait valahová helyezzék. A kora újkori síroknál már ténylegesen az eltemető személyek által kialakított kartartások vannak. A 22. sírbál a jobb alkart a hasra hajlították derékszögben, a 31. sírnál pedig mindkét kart a medencére helyezték. Szuperpozíciók Az 1. szelvényben feltárt temetkezések között több szuperpozíció is dokumentálható. A 21. sírra ásták rá a 20. sírt, ezeknél pedig a 10. sír fiatalabb. A17. sírnál fiatalabb a 7. sír, a 17. és a 19. temetkezés pedig vélhetően hasonló korú lehetett. A16. sírra ráásták a 12. sírt, erre a 13. sírt. A 23. sírnál pedig all.sk fiatalabb. A 8. és 18. sír hasonló korú vagy egyidős is lehet. A temetőn belül nehéz pontos eltemetési időt meghatározni, különösen a leletanyagok hiánya miatt. A szuperpozíciók segítenek abban, hogy a temetkezések egymáshoz kapcsolódó viszonyát meg tudjuk állapítani. A felső sírsor betöltésében is Árpád-kori hullámvonaldíszes edénytöredékek voltak. Elképzelhető, hogy bolygatás során a kerámiák magasabbra kerültek, viszont nagy valószínűséggel az Árpád-kor közepénél-második felénél nem használták tovább a mai kerítőfalon kívüli temetőrészt. Ez alapján pedig azt feltételezhetjük, hogy a felső temetkezések 12-13. századiak, az alattuk megtalálható sírok pedig főként 10-11. századiak lehetnek. A soros temető sírjaink tájolása eltért a templom körüli temető sírjaitól, ezért könynyen elkülöníthetők a pogány és keresztény temetkezések (pl. 20. és 21. sír). 4 Grynaeus 2019.389-392. 331
