H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Bakó Zsuzsanna: Emlékeim édesapámról
az elhunyt osztálytársakról, de az eredeti 32 létszámból akkor még 18-an éltek és ott is voltak. A nap különleges eseménye volt, hogy a mise végén Fellegi Sándor ünnepélyesen átadta a szüleim 50. házassági évfordulója alkalmából II. János Pál pápa apostoli áldását egy díszoklevél formájában, és az akkori egri érsek Seregély István írásos üdvözletét. (18. kép) A templomi áldásból mi is kaptunk, mert férjemmel, Varsányi Zsolttal abban az évben kötöttünk házasságot. Eger városa minden szempontból nagyon fontos volt számára, mutatja ezt az is, hogy közéleti tevékenységet is bőven vállalt, számos bizottságban, például a Városszépítő Bizottságban is benne volt, tapasztalatával, javaslatával sokat segített. Emlékeim szerint ő még a szocialista rendszer idején javasolta, hogy az egri főiskolát Ho Si Minh halála után nevezzék el Eszterházy Károlyról, hiszen ő volt az építtető is és a városhoz is elég szoros szálak fűzik. Persze ezzel akkor nem aratott sikert, de a rendszerváltás után mégis valóra vált, bár akkor már valószínűleg többen is ezt javasolták. A várost nemcsak szerette, hanem történelmét is jól ismerte, így több idegenforgalmi célzatú ismertetőt is irt Eger városáról, a borospincékről, és Egriség címmel pedig fontos honismereti tanulmányt, ami most - a konferencia alkalmából - ismét megjelent űj kiadásban a városvezetés jóvoltából. A város iránti szeretete töretlen maradt akkor is, amikor nem mindig ismerték el eredményeit, hosszú időn át sokszor küzdött a meg nem értéssel, de soha nem adta fel, és emiatt nem hanyagolta el egyik feladatát sem. A rendszerváltás után, már a város elismeréseit is megkapta: 1991 -ben Eger város díszpolgára lett, 1996-ban a Heves megyéért kitüntetéssel ismerték el több évtizedes múzeumszervező tevékenységét, amelyben benne volt a megyei múzeumi hálózat kiépítése és működtetése is. Ezek a kitüntetések érzelmileg szinte fontosabbak voltak számára, mint a szakmai és az állami kitüntetések, szerencsére azokból is volt bőven. Szakmai kitüntetései: 1979- ben nyugdíjba menetelének évében Móra Ferenc Emlékérem életművéért, 1984-ben Győrffy István emlékérem, 1987-ben Ortutay emlékérem, majd állami kitüntetések: a Palóc kutatások befejezésekor a Magyar Köztársaság csillagrendjét, majd 1997-ben Magyar Köztársaság Arany Erdemkeresztjét kapta meg. Az állami kitüntetésekre az egri múzeum terjesztette fel, amelyben jelentős szerepe volt az akkori múzeumigazgatónak, Petercsák Tivadarnak is. Számomra utólagos elismerésként nagyon fontos volt, hogy Egerben 2007-ben utcát is neveztek el róla a Felsővárosban a Fensterm-lakóparkban. Csodálattal adóztunk az energiáinak, a munka iránti elkötelezettségének, ami lehetővé tette, hogy még nyugdíjazása után tíz éven át is rendszeresen publikált és napi nyolc órát dolgozott. Még a halála előtt pár hónappal a kórházi ágyon is OTKA pályázatot töltöttünk ki, annyira csak a munka volt az élete, hogy a terveinek még a betegség sem állhatott az útjába. Egyszer az életkorokról beszélgettünk és említette, hogy szeretne száz éves koráig élni, mert még annyi szakmai feladata van, szeretne a fiatal generációnak annyi tudást átadni, amennyit csak lehet. Genetikailag meg volt az esélye a 100 év elérésére, mert a Detroitban élő első unokatestvére, akivel egy évben, 1917-ben született, és akivel szoros kapcsolatban volt, meg is érte a 100. születésnapját. Egész életét a szeretet motiválta, hiszen pontosan tudta, hogy ezzel a szakmával nem lehet vagyont gyűjteni, viszont lehet örömmel dolgozni és minden napot várakozással elkezdeni és elégedettséggel befejezni abban a tudatban, hogy mindent megtett az eredményekért. A mondás szerint: Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá, ezért nagyon hálás vagyok mind a városnak, a múzeumnak és a néprajzi szakmának, hogy ez a konferencia létrejött, amin nagy örömömre több mint százan vettek részt. Különösen azért örülök, mert nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő, lesz e még ilyen alkalom, de remélem, hogy tett annyit ezért a városért, hogy mindig lesz, aki megőrzi az emlékét. 168
