H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Paládi-Kovács Attila: Bakó Ferenc, a népi építészet kutatója
phinische Aufnahme, az első katonai térképezés vonatkozó ábrája vagy egy-két 19. századi térképvázlat illusztrál. A rövid községtörténeteket, a Rózsa György által értékelt korai faluábrázolásokat követi Bakó Ferenc tömör összefoglalása, melyben a falu települési képét, jellegét, népi épületállományának helyzetét rögzítette. Ivádról például azt olvashatjuk: „Az országúthoz rövid bekötőúttal csatlakozó útszéli falu, déli végén elszigetelten álló templommal és kúriával, másutt a csűrös települési rend nyomaival”. Szarvaskőt így jellemzi: „Az Eger-patak völgyében, annak mindkét partján elhelyezkedő útmenti falu, kisebb, halmazos részekkel, a belterülettől 1 km távolságra, nyugatra fekvő, ólaskert csoporttal Településtörténet, településtípusok Bakó Ferenc jól ismerte a Heves megye településtörténetét kutató történészek eredményeit, s ő maga is rendszeresen végzett levéltári kutatásokat. A műemléki topográfiában3 4 5 közölt levéltári adatok egy részét Jankovich Miklós, Soós Imre és Sugár István kigyűjtött jegyzeteiből vette át, akik a topográfia számára a szerkesztőség megbízásából végezték ezt a munkát.'’ Levéltári kutatásai során lelt adatait Bakó nagy körültekintéssel hasznosította a népi építészet objektumainak, építőanyagainak, munkamódjainak történeti vizsgálatában, s az egy-egy lokalitás (pl. Andornaktálya, Makiár, Mikófalva) településtörténetének szentelt önálló tanulmányaiban is.6 7 Andornak és az Eger-völgy középkori népességét vizsgáló dolgozatában nem csupán adatokat közöl, mint azt a szerény címadás ígéri, hanem a francia-vallon telepesek mellett, akiknek emlékét az oklevelek mellett a Tállya községnév és afurmint szőlőfajta neve is őrzi, hangsúlyozza a német hospesek korai megtelepedését. Az egri kistáj benépesítésében, amit az egri püspök kezdeményezésére a liége-i (lüttichi) püspökség is támogatott, a vallon szőlőművelő parasztoknak fontos szerep jutott. 1350 és 1536 között számos alkalommal említik őket, búcsújáró zarándokaik 1447-ben és 1493-ban is megjelentek Liége-ben. A Tállyával szomszédos Andornakon, miként Eger városában és Felnémeten, a német elem is jelen volt a 14-15. században. Bakó Ferenc joggal mutat rá, hogy az Egri-völgy legjelentősebb középkori német települése Felnémet volt, amint azt neve is mutatja.8 Úgy vélte, hogy a korai településtörténet megvilágításához hozzájárulhat a középkorinak tekinthető borpincék felkutatása is, „melyek a táj történetének napjainkig megmaradt tárgyi emlékei.” Tekintettel arra, hogy az Eger völgyétől keletre és nyugatra húzódó tufavonulatban igen korán lehettek lyukpincék, felveti, hogy a pincerendszer kialakulásához a nyugat-európai telepesek is hozzájárultak. Azonban arra a kérdésre, hogy a tufába vágott pincék kivájása, hasznosítása milyen etnikumhoz köthető, nem tudott, nem kívánt válaszolni.9 A településtörténet, a népesség eredete és megtelepülésének ideje a településformák vizsgálata során is erősen foglalkoztatta. A 18-19. században keletkezett falvak eseteit a levéltárak mellett a népi emlékezetben is nyomozta, különösen a hevesi Tisza-tájon. „A XVIII. századi telepítések sorába tartozik két nagyobb dél-hevesi falu, Kömlő és Tiszanánának teljes újjátelepítése, illetve a másodiknak nagyarányú átrendezése. Ezt a két falut a sakktábla alaprajzú telepes községek közé kell sorolnunk, bár Tiszanána 1770-ig kétbeltelkés, kertes település volt, és a földesúr a lakosság részleges 3 Lásd Paládi-Kovács 1980.140-141. 4 Dercsényi-Voit 1978. III. kötet 5 A levéltári munka oroszlánrészét a munkaközösség vezetője, Voit Pál végezte. O kutatta fel a bécsi és más osztrák levéltárakban a kulcsfontosságú tervrajz-anyagot is. A hazai levéltárakban főként Soós Imre, Baranyi Béláné, Bakó Ferenc, Bibó István, Détári Angéla és Jankovich Miklós végzett levéltári adatgyűjtést a kötethez. Bakó 1967. 164.; Paládi-Kovács 1980.140. 6 Bakó 1964.287-350.; Bakó 1965.181., 243. A levéltári források néprajzi elemzéséhez lásd Bakó 1969.259-281. 7 Vargyas Lajos (1976. 1. 70.) hivatkozik többek között Oláh Miklós Hungaria-jának rájuk vonatkozó passzusára: „Az egri völgyben néhány falut vallon telepes lakosság lakik, akiket most Liége-ieknek neveznek, minthogy hajdan onnan költöztek ide. Ezek lakossága máig a vallon nyelvet beszéli." Lásd még Vargyas 1976.1. 65. további irodalmi hivatkozásokkal. 8 Bakó 1991.478. 9 Uo. 489. 48
