H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Palád i-Kovács Attila: A palócok kutatója, a palóc-kutatás szervezője
III. kötetében a szállítás és közlekedés hagyományos eszközeiről megjelent dolgozatom fényképei közül 7 fotó akkor készült. Tudomásom szerint azokban az években számos hasonló gyűjtőút valósult meg a palóc-kutatás programjának keretében és támogatásával. A kollektív gyűjtő-utak célpontjai csaknem kivétel nélkül a „palóc centrum” települései voltak. Adataik egy része felkerült a palóc centrum 20 kutatópontján kutatott néprajzi jelenségekről; tárgyszavakról készült és az 1989-ben megjelent zárókötetekben látható térképvázlatokra. 1982-ben az említett levéltári- és terepkutatásokkal párhuzamosan elkezdődött egyes témák célzott feldolgozása, a készülő kötetek fejezeteinek megfogalmazása is. Magam - Bakó Ferenc biztatására - 1982 őszén megírtam A Palócföld kiterjedése, majd Palóc kirajzások című tanulmányomat is. Benne voltam a témában, mivel az év nyarán jelent meg Miskolcon A Barkóság és népe című néprajzi tájmonográfiám is. A palóc-kutatást lezáró kötetek azonban nehezen álltak össze. A palócok eredetéről, etnikai összetevőiről szóló tanulmányok csupán 1988 végén, a kiadást megelőző hónapokban készültek el. A szerkesztés, kiadás ügyeit most nem érintve azzal zárhatjuk e szakasz históriáját, hogy 1989-ben a Heves Megyei Múzeumok Igazgatóságának kiadásában megjelent a Palócok I. kötete, amelyet rövidesen követett a If, III., IV kötet is, valamennyi 1989. évi dátumozással. A munkálatok befejező szakaszában, lezárásában és a négy kötet kiadásában Bakó Ferenc hathatós támogatást kapott Bodó Sándortól, a Dobó István Múzeum akkori igazgatójától és helyettesétől, Petercsák Tivadartól, aki a III. kötetben - az erdőhasználatot bemutató fejezettel - szerzőként is közreműködött a palóc népélet kutatásában. A „palóc monográfia” bemutatója és első értékelése - 1991. május 9. A mű megjelenését rövidesen követte a budapesti Néprajzi Múzeumban megtartott könyvbemutató. Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnökeként, megnyitó beszédében a szak nevében is kifejezte elismerését mindazoknak, akik az országos vállalkozásban és a mű létrehozásában közreműködtek. Úgy vélte, hogy a „Palócok” négy kötetét „joggal állíthatjuk a magyar néprajz olyan eredményei sorába, mint a Magyar Néprajzi Lexikon, a nagyobb részben már kézbe vehető Magyar Néprajzi Atlasz és a készülő Magyar Néprajz nyolc kötete.”30 Vázolta az 1967. évi egri tanácskozással induló program fontosabb állomásait, a kutatás módozatait, fordulatait és érzékeltette a „palóc-kutatás” jótékony hatását az előző évtizedek néprajzi kutatására. Kifejtette, hogy a „palóc-kutatás” hatása már „a gyűjtés és feldolgozás idején megmutatkozott, hiszen hozzákapcsolódva egy sor tanulmány- kötet jelent meg.” Megjósolta, hogy ezek sora az elkövetkező években még csak növekedni fog, „mert tudjuk azt, hogy az összefoglaló nagy monográfiáknak milyen erőteljes a hatása a részletkutatásokra.” Megállapította, hogy a palócok eredetét és középkori történetét még ma sem sikerült minden kétséget kizáróan tisztázni.31 Mindezzel egyetértve, Balassa Iván pozitív véleményét kiegészíthetjük azzal, hogy a kérdőívek, gyűjtési vezérfonalak, valamint az imént ismertetett tudományos tanácskozások (Eger, Salgótarján, Sárospatak) elősegítették a menetközben felmerült elméleti, módszertani kérdések tisztázó megvitatását is. Az említett konferenciák, majd a megjelent kötetek erősítették a szakon belüli kooperációt és a néprajz tudományközi kapcsolatait, az interdiszciplináris együttműködést. Jelentős eredménynek gondolom a néprajzi terepmunka lehetőségének megteremtését is az öt érintett megye múzeumi szervezetei révén. A palóc monográfia általános értékelését Gunda Béla akadémikus végezte el a nála megszokott gondossággal. Egyenként sorra vette a 33 szerző 37 tanulmányát, csupán az „újkorász” történészek írásaival, meg a népdal és néptánc tárgykört bemutató fejezetekkel tett kivételt. Minden esetben elismerő véleményt fogalmazott meg. Számos olyan észrevételt tett, ami kivételes tárgyismeretét, olvasottságát igazolja. Ezek közül csupán kettőt emelek ki. Egyik a palóc népnévhez és Henkey Gyula 30 Balassa 1994.5. 31 Balassa 1994.6. 36
