H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Palád i-Kovács Attila: A palócok kutatója, a palóc-kutatás szervezője
Ívesnek nyilvánította. Indokolatlannak és szükségtelennek mondotta a „kultúrdialektus” terminus bevezetését, holott a „zenei dialektus” és a „táncdialektus" a zene- és táncfolklór kutatásának régebben bevált fogalma volt már. Nézete szerint az „etnikai csoport” és a „néprajzi csoport” terminus egymás szinonimája, s ezekkel egyenértékű a „táji csoport” is, mivel a „táj” nem csupán egy „térség”, hanem több annál. Szorosan a palóc kérdéshez tartozott a borsodi barkókat 1834-ben említő levél (Tudományos Gyűjtemény) és a Detrekővár (Pozsony m.) közeli községek szláv megnevezéseinek ismertetése. Egyik a palóc és a barkó népnév, másik a palóc népcsoport történetéhez bizonyulhat fontos adaléknak.26 Összességében a pataki tanácskozás nagyban hozzájárult a hazai néprajzi kutatás fogalmainak, terminológiájának tisztázásához és a korábbinál következetesebb használatához. A palóc kutatás újabb szakasza és befejezése A pataki konferenciát követő irányváltás és a 20 kutatópontra szűkített „palóc centrum” kijelölése az 1980-as évek elején a palóc-kutatás új szakaszának kezdetét jelzi. Akkoriban alakult ki a Palócok 11. kötetének tematikája, amit az Újkori történelem és népi társadalom köteteim pontosan kifejez. Akkor kapott felkérést a történeti fejezetek szerzőinek köre (Sárközi Zoltán, Havassy Péter, Horváth István, Praznovszky Mihály, Szvircsek Ferenc), s kezdte el a levéltári és könyvtári kutatást a kiválasztott 20 településre vonatkozóan. Az általuk vizsgált korszakokban, a kései feudalizmus és a reformkor másfél évszázadában a rendi társadalom viszonyait, rétegeit, csoportjait, társadalom- és gazdaságtörténetét mutatták be, mind lokális, mind tágabb, megyei, járási keretek között. Hangsúlyosan vizsgálták a lokális társadalmak népiségének történeti alakulását, a törzsökös családok, nemzetségek társadalmi státuszát és folytonosságát egy-egy településen. A klasszikus kapitalizmus száz esztendejét vizsgálva különös figyelmet kapott a bányászat és a nagyipar története, a társadalmi átrétegződés kérdése. A kézműipar, háziipar, a manufaktúrák történeti tényei megjelentek már a 18. század és a reformkor viszonyait elemző fejezetekben is. Schwalm Editnek a palóc summásokról szóló fejezete is inkább ehhez a tömbhöz kapcsolódik, mint a szorosan vett néprajzi fejezetekhez. Szabó László tanulmánya, A palócok társadalomnéprajza kellő figyelmet kapott a mű bemutatása alkalmával (1991-ben). Gunda Béla méltató szavai jól megvilágították a vizsgált népesség társadalmát a szociális kultúra egészére kiterjedő vizsgálat erényeit és jelentőségét.2 Örsi Julianna Házassági kapcsolatrendszer a palócoknál címen közreadott tanulmánya nem kevésbé dicséretes, mivel az Ipolytól a Sajóig terjedő térség kéttucat településének házasodási anyakönyveit tekintette át, s hatalmas adatmennyiség alapján rajzolta meg az endogámia és exogámia jelenségeit, mutatta meg az izolátumok és a házassági körzetek eseteit, a felekezeti elkülönülés jelenségeit. Saját kutatásaival is megerősítette a barkókról szólva azt az 1968-ban tett megállapítást, miszerint a palócság keleti lehatárolásánál a felekezeti határt figyelembe kell venni.28 Részint ez a tanulmány inspirálta Bakó Ferencet Afalvak kapcsolatrendszere Palócföldön című fejezet megírására, melyben sorra vette a „legtágabb körzetek”, a „középszintű körzetek” és „kis körzetek” rendszerét, azon belül a felekezeti élet és az egyházigazgatás szerepét egyes települések, falucsoportok, az anyaegyházak és a fíliák kapcsolattartásában. Az etnikai alcsoport kutatásának kérdései azonban már korábban is foglalkoztatták, mint azt egyik, 1981-ben közreadott, a keleti Tarna-völgy falvairól szóló esettanulmánya bizonyítja.29 A kutatási program befejező szakaszában megélénkült a rövid, naponta több települést felkereső csoportos terepkutatás is. 1982-ben Petercsák Tivadar „kis Polski” típusú kocsiján Bakó Ferenc, Kriston Vizi József társaságában négyen látogattuk végig Bodony, Bükkszék, Tarnalelesz, Szilvásvárad, Felsőtárkány kutatópontot kiegészítő adatgyűjtés és fényképezés céljából. A Palócok 26 Tálasi 1980.220-222., 227-228. 27 Gunda 1994.10-11. 28 Paládi-Kovács 1968.193-194. és 3, ábra.; Örsi 1989.11.465. 29 Bakó 1981.243-290. 35
