H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Palád i-Kovács Attila: A palócok kutatója, a palóc-kutatás szervezője
lésére vonatkozó javaslatot. Tárgyalási alapnak nevezte a Pintér Sándor (1880) által palócnak nevezett 150 településsel körvonalazható területet. Rámutatott, hogy „A négy megyére oszló falvak összefüggő területet alkotnak... A terület centruma nagyjából valóban a Karancs, illetve Salgótarján.”12 Barabás Jenő fenntartásait, kétségeit is előadta Pintér Sándor módszerével kapcsolatban, aki nem mondta meg, „hogy milyen alapon válogatta ki" az általa megnevezett 150 községet. Barabás úgy gondolta, hogy a munkatérképen bemutatott Pintér-féle Palócföldet pontosítani lehetne a néprajz részterületeit kutató specialisták ismeretei alapján. Felvetette a nyelvészek közreműködését is, mivel a „dialektológia a palóc nyelvjárás meghatározásában és körülhatárolásában kedvezőbb helyzetben van, mint az etnográfia a kulturális régiók kijelölésében”. Hozzátette még, hogy „a palóc centrum kijelölésében a dialektológiai vizsgálatok eredményeinek egzaktabb voltuk következtében elsőséget érdemes biztosítani...”13 Egyes hozzászólók (Vargyas Lajos, Paládi-Kovács) ezt a nézetet azonnal vitatni kezdték! A további referátumok közül Györffy György: A palócok eredete, a palóc etnikum kialakulása, majd Imre Samu: A palócok nyelvészeti kutatása címen elhangzott előadását szükséges kiemelni. Mindkettő a „józan munkahipotézis” kidolgozását szolgálhatta volna. Györffy György úgy ítélte, „hogy a mai palóc etnikum jellegzetességei szempontjából nincs meghatározó jelentősége egy ilyen feltehető keleti magnak, amelytől a név ered. A terület Árpád-kori helynévanyaga arról tanúskodik, hogy a lakosság túlnyomó részben magyar és emellett szláv nyelvű volt. Az alapnépességet emellett sokféle telepes tarkította a települések 14. századi kialakulásáig. És talán szebb feladat annak megvizsgálása, hogy e sokféle elem hogyan integrálódott egy etnikummá, mint a kun-palóc eredet romantikus ábrándjának kergetése.”14 Kijózanító lehetett volna Imre Samu egri előadása a „palóc típusúnak nevezett nyelvterület” használhatóságáról a palócnak mondott népcsoport kutatásában. Érdemes néhány sorát felidézni: „Először is csatlakoznék Vargyas Lajos és Paládi-Kovács Attila véleményéhez, akik némileg csökkenteni próbálták azt az optimizmust, amely Bakó Ferenc és Barabás Jenő előadásából rajzolódott ki a nyelvtudomány eredményeinek a palóc-kutatás különböző területein, különösen pedig a palóc etnikum kijelölésében való általános útmutató jellegét illetően. Igaz ugyan, hogy mi nyelvészek a mi szóhasználatunkban palóc típusúnak nevezett nyelvterületet, amely - a délibb szórványokat nem említve - a Vágtól a Hernádig, délen a Galgáig terjed, szinte vonalszerűén körül tudjuk határolni. Ez a körülhatárolás azonban csupán két kritérium alapján történik: az a hang illabiális (a) és az á hang labiális (á) ejtése alapján.”15 Imre Samu kifejtette, hogy e két fonéma által meghatározható térségen belül minimálisan három nyelvjárásterület12 Uo. 18. 13 Uo. 20-21. 14 Györffy 1968.56. 15 Imre 1968.61. 30 3. kép Falusi asszony, hátán tarisznyával, Eger, 1955 (fotó: Bakó Ferenc - DIV Fotóadattár 4041.)
