H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva

13. kép Ostyahordás, Bükkszék ,1980 (fotó: Bakó Ferenc - D1V F 51041 ?)

A karácsonyi ostyahordás

A magyarság egyes táji népcsoportjainál szokás volt az, hogy a tanító, a kántor karácsony előtt ostyát küldött a híveknek, amit terménnyel, valamiféle élelmiszerrel viszonoztak. A szokás eredete a 16. századi katolikus egyház azon gyakorlatában keresendő, hogy a pap végigjárta híveit, megszentelt kenyeret vagy ostyát vitt nekik és ezért pénzt kapott. Később alakult ki az a szokás, hogy az ostyát diákok vitték el a híveknek.

Időközben az ostya keresztény liturgikus tartalmához korábbi pogány eredetű funkciók is tapadtak, tehát nemcsak Krisztus testét szimbolizálta többé, hanem gyógyító, varázsló erőt is tulajdonítottak neki. A Bükk hegység északnyugati peremvidékén, az őszi vetés után megmaradt búzából minden család küldött egy keveset a kántornak, hogy ebből süsse a karácsonyi ostyát és így biztosítsa számukra a jövő év bő termését.

Az ostya készítése azonos az áldozásnál használatos ostyáéval, a liszthez csak vizet adnak, majd az egyházi felszereléshez tartozó sütővasra öntve, szabad tűzön megsütik. Általában három fiúcska viszi az ostyát a házakhoz, és egyikük verset mond, amit bizonyára a tanító írt, de népi használatban stílusa kissé megváltozott és egyéb alkalmak rítus szövegével keveredett.

190