H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva

gyományőrző, múltat tisztelő magatartásának tulajdonítható. Joggal feltételezzük, hogy ezt az építészeti elemet évszázadokkal ezelőtt még a Kárpát-medence számos részén alkalmazták.

Ez a jelentéktelennek tűnő tárgy, a középoszlop méltán keltette fel az etnográfusok érdeklődését, mert szerepe jelentős és sokoldalú a parasztház fejlődésében, valamint a házhoz tapadó néphit és mágia működésében, megnyilvánulási formáiban. A középoszlop északon ismert nevei: a „bódoganya”, a „bódogasszony fája”, az „ágas” és az „oszlop” utalnak eredetére és különböző funkcióira.

Első és igen reális szerepe statikai jellegű, tehát a födém, vagy a tetőszék tartása, megerősítése. Ennek kezdeti fázisára már csak az emlékeztet, hogy a boldoganya név egykor nemcsak a középoszlopra, hanem a tetőszerkezet szelemengerendáját tartó ágasfára is vonatkozott, először tehát az osztatlan belső terű, azaz födém nélküli házban állt. A födém, a mennyezet kialakulása után hasonló funkciójú és nevű oszlopot alkalmaztak, de most már nem a szelemen, hanem a mestergerenda alátámasztására. Eredeti szerepe így lassan háttérbe szorult, mert a sokszor gyenge és díszes oszlop arra már nem volt alkalmas, hogy megtartsa a mennyezetet és a tetőt, de a nép továbbra is mágikus erőt tulajdonított neki. Hittek abban, hogy eltávolítása a ház romlását, ösz- szeomlását vonná maga után.

Az ágas és az oszlop nevek még a műszaki szerepkörre utalnak, de a boldoganya és boldogasz- szony fája nevek már a tárgyi valóságon túli világot kapcsolják be a középoszlop eredetének megfejtésébe, lényegének megértésébe. Bár, a racionális „ágas” név is kapcsolódik a transzcendentális világhoz, mert a középkori magyar nyelvben többek között szobrot jelentett, s így elképzelhető, hogy a ház központi tartó oszlopa is olykor szobor-szerű, tehát valamilyen lény ábrázolása, vagy fogalom kifejezése volt. Közelebb visz ehhez a feltevéshez a boldoganya név, ami révén összefüggést sejthetünk a Boldogasszony, mint ősvallásunk istenasszonya, illetve Szűz Mária tisztelete felé.

A középoszlop kutatása napjainkban súlyos nehézségekbe ütközik, mert tárgyi emlékei maradéktalanul elpusztultak, és az 1960-as években lefolytatott gyűjtések találtak ugyan még megfigyelhető példányokat, de a hozzájuk fűződő képzetek, a szellemi kísérő jelenségek nagyobbrészt már elenyésztek. Bármilyen töredékes is a néphit, mint ideológiai háttér, mégis felveti annak lehetőségét, hogy az oszlop egy korai időszakban a lakótér vallási szférájának része, esetleg centruma volt, az újabb időkben kialakult szent saroknak megfelelően. (8 kép)

(1984)

Húsz éves a Parádi Palóc ház

Az 1949-ben megalkotott műemléki törvény és a hatására fellendült tevékenység, a korábbi korszakkal szemben, egy új vonással gazdagodott. A parasztházak művelődéstörténeti értékeit azelőtt is számon tartották, de inkább csak a néprajz és az építészet kutatói. Az új éra átértékelte viszont a műemlék fogalmát, és az időről-időre megjelenő műemléki topográfiák a népi építészetet sem hagyták figyelmen kívül. Ennek következtében a kutatók javaslatára számos építményt hatósági védelem alá helyeztek, hogy megmentsék, megőrizzék az utókor számára.

Ám, a hivatalos intézkedés önmagában elégtelen volt, mert a folytonosan növekvő igényeknek a régi lakások már nem tudtak megfelelni, ezért a végleges megoldáshoz valami új rendeltetésre volt szükség. Ez az új funkció az esetek többségében a múzeum volt, vagyis az állam az épületet megvásárolta, az új célra alkalmassá tette, berendezte és a továbbiakban fenntartásáról is gondoskodott. Ilyen előzmények után nyílt meg 1963 végén a Parádi Palóc ház, példaként a népi műemlék egyfajta hasznosítására, amit azóta szerte az országban számos tájház, falumúzeum megszervezése követett. Szinte mozgalommá fejlődött később az a törekvés, hogy népi építészetünk értékeit is őrizzük meg, s ebben már alsóbb szintű hatóságok és társadalmi szervezetek is részt vettek.

Párád a Tárná folyó nyugati völgyfőjében, a Mátra északi lábainál húzódik meg, hazánk egyik va185