H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva

A magyar népi háztípusok között előkelő, rangos helyet foglal el a matyó üstökös ház, ami sajátos, a többitől elütő megjelenésével méltán képviseli ennek a néprajzi csoportnak egyéni, formájával szép­ségre, kiválóságra törekvő vonásait. A ház külső megjelenésének meghatározója, a neki nevet adó üstök a ház utcára néző homlokzatán a tető szokatlan alakú meghosszabbítása, amit szavakkal nehéz szemléletesen leírni. Képzeljünk el egy félig nyitott, ovális ernyőt, aminek csak egy része látszik, vagy egy kibontott női hajzuhatagot, vagy egy gondosan megkötött fejkendőt, amit csak hátulról látha­tunk - az üstök nagyjából ezt a benyomást kelti. Az üstökös ház a nyeregtetejű háztípus egyik változata, de főhomlokzata erősen hasonlít a másik alaptípusra, a konty tetőre. A kettő között az a különbség, hogy az előbbinél a ház orom­zata egy függőleges sík, az utóbbinál ez az oromzat hiányzik, mert a tető fal felett egy ferde sík­ban, a kontybán végződik. Az üstök a nyeregtetős ház véghomlokzatán függ, a következőképpen felerősítve. A tetőszerkezet fő elemeinek, az ágasfának és a szelemengerendának a homlokzaton megjelenő része tartja az üstök vázának gerincét: a szelemen végébe csapolták be az üstök felső csücskét, az ágasfa törzsébe pedig egy cöveket, ami az üstök alsó közepét tartotta. Az ernyősze­rű alkotmány vázát a kosárfonás technikájával vesszőből képezték ki. Az üstök olyan széles volt, mint maga a ház és a szemlélő a tető szerves részének, megtoldásának nézhette, mivel épp olyan anyagból, nádból vagy zsúpból készült, mint az egész héjazat. A tető rövid végének a meghosszabbítására több analógiát ismerünk. Elsőnek véve a matyónak nevezett mezőkövesdi alaptípust, hasonló formában előfordul még a szomszédos Tardon, Sziklái­mon és Hatvan környékén olyan terminológiai változatokkal, mint az üstökre az orr, vagy buggy, az alsó részt tartó cövekre pedig a szemöldökfa megnevezésekkel. Ugyanezt a célt éri el az egri tető-nek nevezhető formában az elő eresz, ami szerkezetében külön­bözik az előbbiektől. Itt világosabban kivehető a tetősíkok meghosszabbításának módja, mert a szer­kezet nem ágasfás, hanem szarufás, és ezek a szarufák nyúlnak előre a fal elé mintegy másfél méterre. A tető sarkait 1 -1 oszlop, vagy a két fal meghosszabbított vége tartja, ha rövidebb az elő eresz, úgy könyökfák, vagyis két derékszögben összeerősített cövek támasztja meg, amit a falgerenda kiálló végére erősítenek. Ezt a típust Eger külvárosaiban és a környéken ismerjük, de szórványosan felfe­dezhető hazánk egyéb vidékein is. A két elő eresz típus fontos láncszem a Kárpát-medence parasztházának fejlődéstörténetében. Az a tér, amit az elő eresz betakar, mindenütt pihenésre, társalgásra szolgál, arra, hogy oda kiülve részt vegyenek a ház lakói az utca életében, tehát ennek a térségnek körülfalazásával kialakulha­tott a ház, a lakás egy újabb sejtje, amint ezt a múlt század végétől több kutató, így Herman Ottó és Jankó János is feltételezte. (1985) A mennyezet kialakulása a parasztházban Az építmények belső terét vízszintesen kettéválasztó födém, vagy mennyezet korunk lakóházának megszokott szerkezeti eleme. A födém nélküli konstrukció-típus napjainkban nem annyira lakások, mint inkább közösségi helyiségek építésében játszik szerepet. Egyes középületek, mint templomok, színházak, előadótermek épülnek sík födém nélkül. Az újabb kutatások rámutattak arra, hogy a ma­gyar parasztház mennyezete is viszonylag újabb fejlemény. Észak-Magyarországon a 18. században a födém nem volt a parasztház megszokott tartozéka. 1773-ban a hevesi szolgabíró elrendelte a tiszanánaiaknak, hogy ne padlás nélkül való, azaz bogárhá­tú házakat építsenek, mert a nemes vármegyétől kemény büntetést fognak szenvedni. A hatóságok a többi mellett ezt a technikai haladást is szorgalmazták, mert a 17. század inventáriumai arra utalnak, hogy még Ónod és Boldogkő várának egyes házai, helyiségei is mennyezet nélkül épültek. A középkorban, de kutatóink szerint a 15. század előtt mindenképpen, a födém nélküli pa­181

Next

/
Oldalképek
Tartalom