H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva

8. kép Boldoganya. Adács, József Attila út 19., 1960 (fotó: Bakó Ferenc - D1V F 8705.)

rasztház lehetett általános, bár erre tárgyi bizonyíték nincs. Hiteles épület nem maradt ránk, régészeti ásatás pedig csak a földben rejlő alapokat, esetleg falakat tárhatja fel, a mennyezet, vagy tetőváz minden esetben elpusztult. A lakótér lefedésének és egyúttal a padlástér kiképzésének folyamatát az utóbbi 200 év során már nemcsak irodalmi adatokkal, hanem építészeti emlékek vizsgálata révén is meg tudjuk rajzolni.

Nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a mennyezet nélküli ház tetőszerkezetének fő elemeit az ágasfák és a rájuk fekvő szelemengerenda képezte. Ezt a belső teret először a lakószoba lefedésével szakították meg, amit a konyha előtere, a pitvar követett. Ezek után csak harmadik fázis volt a hátsó lakóhelyiség, vagy kamra lefedése és ezzel kialakult az újkori parasztház padlása. Századunk első felében a Felföldön és Erdélyben még számos födém nélküli konyhát és kamrát találtak a kutatók, a folyamat tehát még erre az időre sem zárult le teljesen.

A mennyezet anyaga lehet teregetett vessző, dorong, nád, vagy bárdolt palló, gyalult deszka és stukatúrnak nevezett vakolt, meszelt nádszövet. A szerkezetet a végfalakra fektetett hosszú mestergerenda tartja, melyet vésett felirattal szoktak ellátni. Ezt az utódok miatt tették, hogy tudják, ki és mikor építette 182