H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Kis magyar néprajz - Bakó Ferenc a Magyar Rádióban Összeállította: Zábrátzky Éva
Mikófalva csűröskertjei az utóbbi két évszázadban a falu szélén feküdtek, de közöttük legjelentősebb a templom mögötti Nagykert volt. A századunk első éveiben itt állott 14 csűr több család közös tulajdona volt, mert korábban a nagycsaládok megszűnésével az ingatlanokat is felosztották. A csűr részei között legfontosabbnak tartották a szérűt, a szemnyerés helyét. Lényegében a csűrt azért építették, hogy fedett helyen csépelhessenek. Egyik ágában Mikófalván juhot is tartottak, de a szarvasmarha istállója és a sertésól a faluban, a lakóudvaron kapott helyet. A csűrben tartották el a szénát, a szalmát, melyből hatalmas hátikosárban hordtak egy-egy napi adagot az istállóba. Itt vágták a szecskát is, a kislányok libát legeltettek, a fiúk madarásztak, játszottak a Nagykertben. A lakóhelyet és munkahelyet ily módon kettéválasztó településmód a kisnemeseknél, az ő bel- telkeiken fejlődött ki. A 18. század első felében a kertek, még a lakóudvarok folytatásában látszanak és csak a század végén válnak ki a belterületből és így kerülnek annak szélére. A jobbágyok egykorú panaszaiból kibontakozik az a folyamat, melynek során az elszaporodott kisnemesi családok kitelepítik gazdasági udvarukat a falu szélére, ottani saját legelőikre, hogy tehermentesítsék a lakóudvar zsúfoltságát, s így tudjanak teret nyerni az újabb generáció elhelyezésére. A mikófalvi példában tehát; a csűröskertek csak kétszáz éves múltra tekinthetnek vissza, de bizonyára volt valami előzményük is. Ilyen lehetett az, hogy a középkori földesúr udvara is hasonlóképpen volt kettéválasztva és ennek a települési rendnek még jó ideig élt az emléke. És ilyen modellt képezhettek még a szomszédos Balaton, Egerbocs és más községek többnyire kisnemesi tulajdonban álló csűröskertjei. (1986) Szabályos elrendezésű települések a Közép-Tiszatájon A szabálytalannak tűnő halmazos belterületű és ólaskertekkel övezett települések mellett szembetű- nőek a szabályosan kimért telkekből, utcákból álló falvak. Formájuk az európai rendet, a korszerűséget sugározza, melyben jól érzi magát az ott lakó és könnyen eligazodik az idegen. 3. kép Csűr a rakodókertben, Mikófalva, 1955 (fotó: Bakó Ferenc - D1V F3967.) 175
