H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Löffler Erzsébet: Az egriség. Egri identitás kérdése Bakó Ferenc kutatásaiban
tották ki a Hősök Termét, ahol elhelyezték a korábban a Setét kapuban lévő Dobó szarkofágot, és Kiss István szobrászművész monumentális alkotásait, melyek a jellegzetes egri hősöket ábrázolják. Ugyanakkor a Setét kapuban, a kaszárnyatermekben és az ágyútermekben berendezték a kőtárat és az ágyútermek működését illusztráló kiállítást. A vár sétányait fákkal szegélyeztette, ennek segítségével árnyas turista útvonalak jöttek létre. Ezzel egyidejűleg, 1957-ben kezdeményezésére jött létre az Eger Vára Barátainak köre, amely az idén éppen 60 éves, az egyesülethez kapcsolódik egy periodika is: Az Egri Vár Híradója.1 Első száma 1960-ban jelent meg. Bakó Ferencre hárult Gárdonyi Géza egykori lakóházának kiállítóhellyé való alakítása, amelyet Korompai János közreműködésével valósítottak meg, és amely a város egyik leglátogatottabb turisztikai célpontjává vált. 1963-ban indította útjára Az Egri Múzeum Évkönyve c. periodikát, amely azóta is évről évre dokumentálja a múzeum munkatársainak tudományos tevékenységét, és amelyet éppen az ő tanulmánya vezet be az Egri műgyűjtemények története c. írásával, melyben megemlékezik a múzeum előzményeiről. Ugyancsak 1963-ban, az 1963. évi 9. törvény alapján került megszervezésre a megyei múzeumi hálózat, amelynek alapján valamennyi Heves megyében működő múzeum és kiállítóhely a Dobó István Vármúzeum igazgatása alá került.3 4 E törvény alapján két tagmúzeummal gyarapodott az intézmény: a gyöngyösi Mátra Múzeummal, és a hatvani - később Hatvány Lajos nevét viselő - múzeummal. Hevesen egy Hegedűs Béla magángyűjteményéből létesült kiállítóhely működött és Bakó Ferenc tevékenységének köszönhetően hat, helyben megőrzött népi műemlék (a parádi palócház, a kisnánai szlovák ház, a mikófalvi és verpeléti kovácsműhelyek, a noszvaji gazdaház, és az átányi Kakas ház), továbbá a kisnánai vár, a bélapátfalvi kerámia történetét bemutató kiállítás és a dormándi Remenyik ház került megvásárlásra és múzeumi hasznosításra. Ezek mind az ő szakmai, illetve szervező munkájának köszönhetően váltak a megyei múzeumi hálózat részévé. Nyugdíjba vonulása idején már folyamatban volt a szépasszonyvölgyi műemlék pincék múzeumi hasznosításának előkészítése. Számtalan időszaki kiállítás is fűződött a nevéhez, a legemlékezetesebb azonban az 1978-ban Kanada 13 településén bemutatott Észak-Magyarország népművészete című kiállítása volt, mely reprezentatív műtárgyak sokaságával nyűgözte le az ottaniakat, elsősorban a kanadai magyarokat (ez a kiállítás Hollandiában is bemutatásra került). A hatalmas méretű Gyurkó Zsuzsanna számára 1820-ban készített céhremek cserépedény mellett a boldogi menyasszonyi viselet és esküvői kalács voltak a kiállítás leglátványosabb elemei. Bakó Ferencnek ez a vándorkiállítás és a kanadai tartózkodás alkalmat adott arra, hogy néprajzi-szociológiai kutatásokat végezzen a kanadai magyarok körében. Ez érintette a négy hullámban történt kivándorlás körülményeit, a beilleszkedés, munkakeresés nehézségeit, valamint a magyar identitás őrzésének hagyományait, azokat a személyes emlékeket, melyek a gyökerek megőrzésében segítették őket az új hazában. Ennek eredményeként a Gondolat Könyvkiadó gondozásában 1988-ban jelent meg a Kanadai magyarok című műve. Nem tisztem és nem is vagyok rá alkalmas, hogy Bakó Ferenc tudományos munkásságát értékeljem, mindössze azokra a tudományos és ismeretterjesztő munkáira szeretném felhívni a figyelmet, amelyek Egerrel és közvetlen környezetével kapcsolatosak, és amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy szeretett városát másokkal is megismertesse, és tanúságot tegyen az Egerhez való hűségéről, a város iránti ragaszkodásáról. Elsőként említem a Csépány Ferenccel, a Heves Megyei Idegenforgalmi Hivatal akkor vezetőjé3 Király 2007.3-38. 4 Részletesen kifejti Petercsák Tivadar tanulmánya a kötetben. 151
