H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)

Löffler Erzsébet: Az egriség. Egri identitás kérdése Bakó Ferenc kutatásaiban

vei közösen írt útikalauzt.' Ennek azért volt különösen nagy jelentősége, mert a II. világháború óta nem jelent meg ilyen típusú könyv Egerről, és az idelátogató turisták részletes és szakszerű informálása múlhatatlanul szükséges volt. Ebben az időszakban a vár, a strand és a Szépasszony-völgy voltak a legvonzóbb turisztikai elemek városunkban.

Később is részt vett a várost népszerűsítő kötetek írásában, 1978-ban Komáry Endrével közösen jelentettek meg egy képes albumot a városról.5 6 7 Majd 1996-ban Slakta Tiborral együtt írták az Eger és környéke útikalauz című könyvet.

Elévülhetetlen érdemei vannak a Dercsényi Dezső és Voit Pál által szerkesztett Heves megye műemlékei című háromkötetes topográfia létrejöttében. Nemcsak a népi építészeti emlékek felmérésében vett részt, hanem a levéltári kutatásokból is bőven kivette a részét, valamint a II. kötetben a Dobó István Vármúzeum kiállításainak ismertetése is az ő tollából született.8

Külön említést érdemel az a körülmény, hogy még a hatvanas-hetvenes években sem volt mindennapos, hogy egy-egy állandó kiállításhoz kiadvány is kapcsolódjon, ezért volt nagy jelentősége annak, hogy két alkalommal is szerkesztette az Egri Képtár katalógusát, amely képtár akkoriban az ország legjelentősebb vidéki képtára volt. 1966-ban jelent meg Az Egri Képtár című kiadvány,9 majd 1979-ben Az Egri Képtár vezetője és katalógusa.10

Ugyancsak az Egerben és környékén található kiállításokhoz kapcsolódott egy nagy jelentőségű kiadvány, mely 1972-ben jelent meg Múzeumi kiállítóhelyek Heves megyében címmel, melynek szerkesztője Kovács Béla, egyik szerzője pedig Bakó Ferenc volt.11

Bakó Ferenc érdeklődésének középpontjában álltak a felszín alatti mesterséges üregek is, melyek létrejöttének körülményeit, funkciójukat előszeretettel vizsgálta és kutatta, és amelyek Egerben és környékén nagyon gyakoriak. Egyrészt a bor tárolására szolgáló földfelszín alatti üregekről van szó, másrészt pedig az úgynevezett barlanglakásokról, melyek a 18. században még Egerben is, de a környékbeli falvakban később is, egészen a 20. századig gyakoriak voltak.12 13 Mind a pincék, mind a lakások tufába, esetleg a jóval keményebb és nehezebben megmunkálható darázskőbe vágott üregek voltak. Eger esetében a 18. században a tufa kitermelése során keletkezett követ felhasználták a városbeli építkezésekhez, így Eger alatt a bortermeléstől függetlenül is hatalmas pincerendszer képződött. Az egri pincék egy része védelmi célokból keletkezett.

Ezzel összefüggésben jelent meg Miskolcon a Herman Ottó Múzeum gondozásában 1977-ben a Bükki barlanglakások című műve, amelyben kitér arra, hogy több Eger környéki faluban (Noszvaj, Szomolya) mégnéhány évtizeddel ezelőtt is laktak ilyen lakásokban.12

E kutatások eredményeként más jelentős munkái is születtek. Egyrészt az Egri borospincék című, melyet kétszer is kiadtak, 1961 -ben és 1998-ban.14 Ugyancsak ehhez a témakörhöz kapcsolódik egy jelentős kiadvány, a Csizmadia László - Szelényi Károly által jegyzett Egri borok könyve,1' melynek egyik szerzője Bakó Ferenc volt, a könyvben lévő tanulmányának címe: Az egri borvidék pincéinek története.16

Érdemes még említést tenni Egerrel kapcsolatban Bakó Ferenc egyik tanulmányáról, amely az

5 Bakó-Csépány 1968.

6 Bakó-Komáry 1978.

7 Bakó-Slakta 1996.

8 Dercsényi-Voit 1969., 1972, 1978.

9 Bakó 1966.

10 Bakó 1979.

11 Kovács 1972.

12 Bővebben lást Veres Gábor tanulmányát a kötetben.

13 Bakó 1977b.

14 Bakó 1961,1998.

15 Csizmadia-Szelényi 1997.

16 Bakó 1997.65-74.

152