H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Löffler Erzsébet: Az egriség. Egri identitás kérdése Bakó Ferenc kutatásaiban
Említett tanulmányának bevezetőjében Bakó Ferenc utal arra, hogy mit jelent a helyi öntudat, egy-egy városhoz, vagy községhez való tartozás, és hogy ez az öntudat alapja a nemzeti érzésnek. Természetesen a helyi öntudat legeklatánsabb hazai megjelenése a „pestinek lenni”, ami a fővárosiak szemében rangot, felsőbbrendűséget jelent, a vidékiek szemében pedig némi irigységgel vegyes kisebbrendűségi érzést. Ennek oka az is, hogy Magyarország fővárosa aránytalanul nagy a lakosság számához mérten, hiszen azt kialakítása során, a 19. század végén egy háromszor ekkora országhoz méretezték. így azután itt él az ország lakóinak csaknem 20%-a. Itt összpontosulnak a legfontosabb gazdasági, kulturális, oktatási, egészségügyi és sportlétesítmények, itt működik valamennyi kormányzati szerv, és a második legnagyobb magyar város lakóinak száma is alig több mint a tizedét teszi ki Budapestének. A szomszédos fővárosok közül Pozsony, Ljubljana, vagy Zágráb mindössze néhány százezres városok. A millión felüli fővárosok (Bécs, vagy Belgrád) szintén egy valaha jóval nagyobb országhoz, birodalomhoz méretezettek. Ezt a gigantikus méretet tetézi a tény, hogy Budapestnek gyönyörű a fekvése, és egy igazi nyüzsgő metropoliszról van szó. Egerben más a helyzet. Az egriek öntudata mindenekelőtt érzelmi eredetű, és már közel 500 éves múltra tekint vissza. Ez az öntudat azóta nemcsak, hogy töretlen, hanem egyre fokozódik. Azzal együtt, hogy Eger is nagyszerű és szép város, az egri öntudatnak sokkal inkább lelki gyökerei vannak, mint például a pestinek, hiszen az 1552-es hősies várvédelem világra szóló jelentőségű volt és egy csapásra Európa-szerte híressé tette városunkat. Ehhez (legalábbis, ami a hazai hírnevet illeti) hozzásegített bennünket már a majdnem kortárs Balassi Bálint is az alábbi sorokkal: Egriek, vitézek, végeknek tüköri, Kiknek vitézségét minden föld beszéli, Régi vitézséghez dolgotokat veti, Istennek ajánlva legyetek immár ti! A későbbiekben Gárdonyi Géza erre alaposan rásegített: tényleg világhírűvé vált regénye, az Egri Csillagok, valamint az írónak tulajdonított mondás, amely szállóigévé is vált, hogy nem mindenki születhet Egerben, de mindenki válhat egrivé. Továbbá az elmúlt évszázadokban olyan jelzőkkel illették magukat elődeink, hogy magyar Athén, vagy kis magyar Róma, amely jelzők többnyire csak általunk voltak használatosak, hiszen magyar Athénnak több város is nevezte magát, mint például Pécs, vagy Sárospatak. Az egriek öntudatának alakulásához hozzájárult az a számtalan sportoló (köztük Bakó Ferenc fivére, Bakó Jenő), művész, író, költő, tudós, akik valamilyen módon kötődtek-kötődnek ehhez a városhoz, és akiknek sorában az elsők között kell megemlíteni Bakó Ferenc nevét, aki hátrahagyott életművével - és nem utolsó sorban emberségével - hozzájárult ahhoz, hogy az egri név márkanév legyen. Bakó Ferenc munkásságának két jelentős iránya volt: a tudományos és a múzeumszervezői, ennek a két tevékenységnek a segítségével szeretném fenti állításomat bizonyítani, bemutatva azt, hogy Bakó Ferenc egyike volt azoknak a 20. századi egrieknek, akik a legtöbbet tették ezért a városért, és méltán rászolgáltak arra, hogy igazi egrinek tartsuk őket. 1952-től volt az egri Városi Múzeum igazgatója, amely akkoriban a Buttler-házban működött. 1957-ben költözött a múzeum a várba, és az intézmény ettől kezdve Dobó István nevét viselte. Bakó Ferenc feladata volt, hogy megszervezze az új múzeumot (raktárakkal, irodákkal, műhelyekkel), a vár látogatását és természetesen azt, hogy az érdeklődőket kiállítások is fogadják. Az ő szervező és gyakorlati munkájának volt köszönhető, hogy a gótikus palotában a vár történetét bemutató kiállítás létesült, megnyílhatott a képtár, az épület földszintjén pedig egy igen látványos néprajzi kiállítás volt. Ugyancsak az ő idejében alakí- 150
