H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 51. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2018)
Löffler Erzsébet: Az egriség. Egri identitás kérdése Bakó Ferenc kutatásaiban
Löffler Erzsébet AZ EGRISÉG EGRI IDENTITÁS KÉRDÉSE BAKÓ FERENC KUTATÁSAIBAN A 100 évvel ezelőtt született Bakó Ferenc az Egri Lokálpatrióta Egylet felkérésére 1994-ben írt egy rövid tanulmányt - füzetet - Egriség- Egri öntudat a múltban és ma címmel.1 Tanulmányában arra a kérdésre keresi a választ; hogy ki az igazi egri, hogyan lehet egrivé válni? Ez a kérdés azért is aktuális, és mindenképpen megválaszolandó, mert az újonnan ideköltözők gyakran panaszkodnak arra, hogy őket az igazi egriek gyütt-mentnek tekintik. Mondják ezt annak ellenére, hogy ezt a kifejezést én, mint született egri még nem használtam, vagy más, már évtizedek óta itt élő egri szájából még sohasem hallottam. Az újonnan érkezők mégis kissé aggódnak amiatt, hogy az úgynevezett igazi egriek majd fenntartásokkal viseltetnek irántuk. Az úgynevezett igazi egriek is csak aligtöbb mint 300 éves egri múltra tekinthetnek vissza, hiszen a török hódoltság éles határvonalat jelent a népesség szempontjából. Azok a latinusok, vallon telepesek, akik a középkorban meghonosították nálunk a szőlőművelést, valamint a német betelepülők, akik magyar lakosokkal szintén itt éltek akkoriban, a török hódoltság alatt eltűntek városunkból. Ezzel kapcsolatban Bakó Ferencnek megjelent egy jelentős tanulmánya is az Agria 25-26. számában az Egerrel szomszédos Andornaktálya középkori betelepülésének történetéről, Andornak címmel.2 Eger török alóli felszabadulása, 1687 után maradtak itt török családok, jöttek német és magyar kézművesek, a törökök elől elmenekült délszláv népesség tagjai, akik újból benépesítették ezt a várost. Erre a körülményre utalnak a ma is létező török eredetű családnevek (Ali, Bajzáth, Hamza), azok a német származású családok, melyeknek egyik képviselője a 18. században idetelepült Ringelhann család, amelynek tagjai ma is itt élnek közöttünk. Kétségtelen, hogy ezek a német eredetű családok többnyire kihaltak, vagy elmentek Egerből - mint a Neumayer, vagy a Rottenstein famíliák tagjai. És persze, említést kell tennünk a 18. században ideköltözött szerb és görög kereskedőkről. Valamint a 19. században betelepedett zsidó népességről, melynek tagjai szintén szerves részévé váltak a város lakosságának, köztiszteletnek örvendő orvosok, tanárok, kereskedők voltak. És természetesen a magyarokról, akik a legnagyobb számban éltek itt. Eger nemcsak a középkorban volt kevert nemzetiségű, hanem az újkorban és a jelenkorban is az. Tehát mindig is voltak és vannak úgynevezett igazi egriek, akik még csak nem is magyar származásúak, sőt, nem is itt születtek, de egrivé váltak, és ki merné kétségbe vonni, hogy Dobó István, Eszterházy Károly, Gárdonyi Géza, Apor Elemér, Sugár István, vagy éppen Bakó Ferenc a legvalódibb egriek voltak. Tehát van egy másik fajta egri is, aki a Gárdonyi Géza szájába adott szavakkal élve egrivé vált, noha nem itt született. Ok vannak többen, hiszen Eger olyan város, amelyet meg lehet szeretni, és sokan, akik nem Egerben születtek, már nem tudnának máshol élni, és azt szeretnék, hogy életük végéig itt maradhassanak, sőt egyszer majd itt legyen a végső nyughelyük is. Ezek közé tartozott Bakó Ferenc is, ám mégis megkülönbözteti őt valami a többségtől, mégpedig az, hogy sokat is tett annak érdekében, hogy az egri név még szebb és még ragyogóbb legyen. És ezt sikerrel tette. Elkötelezetten és tudatosan. 1 Bakó J 994. 2 Bakó 1989-1990.470-471. 149
