H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Sz. KirályJúlia: Gárdonyi utolsó levelei
Sz. KirályJúlia GÁRDONYI GÉZA UTOLSÓ LEVELEI1 Gárdonyi Gézát a megélhetés miatt érzett félelmek, a nyugalom és a békesség iránti vágy hajtotta Egerbe, s tartotta őt élete végéig az egri Sáncban. Ideköltözése után hamar megnyugodott, megállapodott, kialakította munkarendjét, ápolta arra érdemesnek tartott régi kapcsolatait, s számos új barátságot épített ki. Sokat olvasott, gyakran utazgatott, rendszeresen írt és számos regény, novella ötletét forgatta fejében. Csendes, maga építette, rendezett környezetébe hirtelen és durván tört be az első világháború. Gárdonyi háborúról alkotott véleménye már a kitörés pillanatában haladó volt. Keserűsége, nyugtalansága, félelmei, az emberiség - és saját családja - sorsa iránt érzett mélységes és őszinte aggódása szülte radikális véleménynyilvánításait. Okokat, miérteket, felelősöket keresett, és felelősségre vonást követelt. Saját, gondosan megválogatott írói eszközeivel részletesen feltárta, leleplezte a háború indítékait, értelmezte ezeket, s figyelmeztetett a visszafordíthatatlan torzulásokra. A Szenvedni akarok, a Statárium a másvilágon, a Virradat előtt és a Leánynézőben című novelláiban ír legreményvesztettebben. A háború ellen leleplező, keserű megállapításaival tudott csak tiltakozni. A korábbi novellákban élő idill már nem hozott feloldást, sokszor csak átmeneti enyhülést adott. 1914 nagy törést, majd gyökeres változást hozott az író életébe. Elkeseredett, megfáradt, sokat aggodalmaskodott. Írásainak hangvétele is megváltozott. A háborút követő nyugtalan években nem talált vissza korábbi hangjára, de stílusának új színe beteljesítette az írói életművet, s noha korán távozott az élők sorából, egy regény erejéig elkészíthette életműve szintézisét, összegzését. A Nyugat Antikváriumban 2013. november végén egyedülálló gyűjtemény került árverésre. A levelek az író utolsó éveinek dokumentumai, melyekből többek között megtudjuk, hogy Gárdonyi nélkülözött az első világháborút követő zavaros években, valamint az is kiderül, hogy sokat betegeskedett, ereje fogytán és az alapvető anyagi szükségletek híján pedig nagyon nehezen ment a munka. Napok, sőt hetek teltek el, hogy írni tudott volna. Körülményei sokat romlottak, életét a nélkülözés, a félelem, olykor a frusztráltság határozta meg. Gárdonyi Géza életének utolsó éveit számos hamis klisé, mítosz övezi. Az első világháborút követő visszavonultságot, elcsendesedést számos okkal próbálták magyarázni. A Gárdonyi életrajz írója, Gárdonyi József is meglehetősen szűkszavúan nyilatkozik édesapja utolsó éveinek körülményeiről. 1919-ről azt írja: „... a megélhetés gondjai görnyesztették Gárdonyit. Az oláhok megsarcolták, kifosztották Egert. A város piaca üres. Megkuporga- tott pénzecskéi, öreg napjaira félrerakott értékpapírosai semmivé váltak. Gárdonyi közel jutott ismét oda, hol diákkorában járt: az éhségtől való utcán ténfergéshez. De nem szólt senkinek. Soha nem árulta el, mi kesereg benne. Mi bántja. Mi fáj neki. Még fiai sem tudtak róla soha. A naplója árul el néha valamit ínségéről. 1919. aug. 4-én például annyit: »A mai ételünkhöz nem volt kenyerünk.« Ősszel a Pesti Hírlaptól Porzsolt Kálmán járt nála. * * A tanulmány megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiuma „AGRIA L. - Az egri Dobó István Vármúzeum évkönyvének megjelentdése" (204188/00435) cimű nyertes pályázat tette lehetővé. 263
