H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Viga Gyula: Adatok és szempontok Tokaj-hegyalja kézműiparának földrajzi és társadalmi szerkezetéhez
ViGA Gyula ADATOK ÉS SZEMPONTOK TOKAJ-HEGYALJA KÉZMŰIPARÁNAK FÖLDRAJZI ÉS TÁRSADALMI SZERKEZETÉHEZ 1. A földrajzi adottságok felhasználásával és a regionális társadalomfejlődéssel szimbiózisban formálódó kézműiparok fejlődését ezen a történeti tájon is számos tényező befolyásolta. Tokaj-hegyalja földrajzi helye és helyzete nem csupán a kézműves tevékenységek kialakulását, művelőik specifikus társadalmi rétegének megszerveződését tette lehetővé, hanem - a táj gazdasági térszerkezetéből is adódó, de főként a környező, jobbára tőle eltérő adottságú tájakkal meglevő kapcsolatrendszere révén - külső piacokat is biztosított a hegyaljai iparűzők számára. (Viszont, a környező tájak termelvényei és kézműves javai is nyitott kapukat találtak a hegyaljai mezővárosok sokadalmain. Ezt azonban részleteiben befolyásolta egy-egy iparág piacainak belső védelme.) Mindez Tokaj-hegyalja átmeneti, kontaktzóna jellegében szervesült, s e vidék kereskedelmi kapcsolatainak körei gyűrűszerűén tágultak Európa más tájai, hangsúlyosan Közép- és Kelet-Európa irányába.* 1 Fenntartotta a differenciált kézműves tevékenységeket a történeti táj komplex gazdasági jellege, a hegyaljai mezővárosok Bodrogközben birtokolt területének hasznosítása, külön meghajtó erőt jelentett természetesen a legnagyobb gazdasági hasznot hozó bortermelés eszközigényének kielégítése. Dinamizálta a mesterségek működését a nagyarányú árutermelés, a bortermelés jövedelmezősége, a szőlőbirtok sajátos jogállása a rendi korszakban, s főként a bortermelő oppidumok relatív autonómiája, s társadalmának kedvezőbb társadalmi státusa a környező tájak jobbágyfalvaihoz képest. A mezővárosi népesség sajátos szükséglete, s az egész paraszt-polgári fejlődés nem csupán a kézművesség volumenét erősítette, hanem annak szerkezetét is árnyalta, strukturálta, amit jelentősen erősített a Tokaj-hegyalján nagy számban jelen levő bebirtokló (extraneus)2 népesség igénye a maga nemesi és városi polgári kellékeivel és elvárásaival.3 Az új meg új elvárásokra reflektáló árukínálat, az olykor luxuscikkeket előállító iparok megjelenése nem csupán a gazdasági helyzetről és a társadalmi státusról tanúskodik, hanem a kulturális habitusról, a bortermelő mezővárosok népességének mentalitásáról is. Ugyanakkor, a városias környezet és a differenciált felvevő kör a kézművesek számára is több teret hagyott az egyéni hajlamok, törekvések megvalósítására, ami ugyancsak egyfajta mobilitást körvonalaz. A fentiek összefüggésében érthető meg Tokaj-hegyalja tárgykultúrájának, tárgytörté* A tanulmány megjelenését az EFOP-3.6.1-16-2016-00001 „Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen" című projekt támogatta. 1 Frisnyák 2000.327-338.; Frisnyák 2007.271 -278. 2 A latin idegen, vidéki jelentésű kifejezés Tokaj-hegyalján leginkább szőlőtulajdonnal bíró, de másutt élő bebirtokló társadalmi csoport megjelölésére szolgált. Létszámuk változó volt, de gazdasági és társadalmi szerepük évszázadokig jelentős volt a szőlőtermelő mezővárosokban. 3 Beluszky2012. IS. 91
