H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Monok István: Paracelsus és a tokaji bor. Néprajzzá váló filológiai tévedés
Monok István PARACELSUS, ÉS A TOKAJI BOR Néprajzzá váló filológiai tévedés 2016. szeptember 16-án szobrot állítottak Tokajban a német filozófusnak, Philippus Theophrastus Aureolus Bombastus von Hohenheim (1493 k. - 1541), rövidebb, és ismertebb nevén, Paracelsusnak.1 A szobrot azzal érdemelte ki, hogy tekintélyével, személyes befolyásával népszerűsítette a tokaji bort, terjesztve jó hírét. Számos honlapon megtalálható az állítás, miszerint „Paracelsus, a bázeli egyetem gyógyászati professzora 1524-ben járt Magyarországon, ahol felkereste Tokajt, hogy a helyszínen tanulmányozza a nevezetes bor vesszejét, amely az alkimisták hite szerint aranyszemcséket termelt a varázserejű tokaji földből: A vegetáliák a mineráliákkal társulván, folyékony arannyá válnak’.”* 1 2 Természetesen nem zárható ki, hogy Paracelsus járt Tokajban, azt valószínűsíteni lehet, hogy szerette a bort, tény, hogy a Magyar Királyságban és Erdélyben két alkalommal is utazgatott. Kíváncsi lettem azonban, hogy melyik művében népszerűsítette a kiváló nedűt, és arra is, hogy pontosan mit írt a tokaji szőlő vesszejéről. Sajnos Paracelsus műveiben nem találtam semmilyen szövegrészt, amely megerősítette volna a fenti állításokat.3 Az „arany venyige” legendája már Paracelsus előtti időkből való, és gazdag utóélete van, erről most nem szeretnék szólni. Annyit meg kell azonban említeni, hogy Balassa Iván, a Hegyalja egyik legkiválóbb ismerője, annak ellenére, hogy részletesen foglalkozik az arany venyige legendájával, nem említi Paracelsust.4 Az egyik legújabb Tokaj monográfia szerzője azonban mégis állítja, hogy Paracelsus miután 1524-ben „Tokajban, Tarcalon, Tállyán, végül Eperjesen” járt „Utazásáról később (1530) megjelent Paragranum című művéből értesülhetünk.”5 Zelenák István ezek után idéz egy szöveghelyet, amelynek jegyzetéül megadja a következőt: „A második idézet: Die hermetische Nord. Stem, 1771. Frankfurt Természettudományi Társulat Kiadványa” (így!). AParagranum kiadástörténete nem ismer 1530-as kiadást, egyébként is nagyon kevés példányban megjelent műről van szó.6 Kétszer magyarra fordították,7 a Tokajra vonatkozó szöveghely ellenőrzése tehát nem igényel német, vagy latin nyelvtudást. Sőt, miután egy Paragranum szój egyzék is * A tanulmány megjelenését az EFOP-3.6.1 -16-2016-00001 „Kutatási kapacitások és szolgáltatások komplex fejlesztése az Eszterházy Károly Egyetemen" című projekt támogatta. 1 1989-ben Tokajban, a Paracelsusról elnevezett patika falán elhelyezték a nonkomformista humanista emléktábláját. 2 http://www.bormuzeum.eu/kiallitasok/tokajer-legenden/17 (Megtekintve: 2016. szeptember 19.); a Tokajról szóló ismeretterjesztő irodalom is sokat idézi az esetet. Példaként: Pap 1999. 764. Ö például a történet forrásaként Tóth 1907-et jelöli meg, de sem ebben, sem ennek első kiadásában (Tóth 1899) nem ír Paracelsusról. 3 Vagyis hasonlóan jártam, mint a Paracelsus-recepció ismert szakértője, Bobory Dóra, aki ugyancsak kereste a szóban forgó szöveghelyet: Bobory 2009.54. Hivatkozik Puder 1942.37-re (Puderis Szathmáry 1928-ból veszi az arany venyige említést); Bobory 2009.167. „I have not so far found these reference to Tokaj in Paracelsus.” 4 Balassa 1991.428-432.: „Az aranyszőlő mondája” című fejezetben bibliográfiailag összefoglalja a tudnivalókat. Vö. Erdész 1956. (Paracelsust egyik szerző sem említi) 5 Zelenák 2012.21. - az ehhez tartozó jegyzetek a 164. oldalon találhatóak. 6 Az első kiadása a német retrospektív nemzeti bibliográfia szerint, VD 16 P 513: Das Buch Paragranum, darinn die vier Columnae, als da ist Philosophia, Astronomia, Alchimia und Virtus (...) von Aderlassens, Schrepffens und Purgirens (...) alles new publicirt durch (...) Adamum von Bodenstein, Franckfurt, Christian EgenolffErben, 1565. 7 Paracelsus 1989.; Paracelsus 1994. 77
