H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Romsics Ignác: Közép- és/vagy Kelet-Európa? Egy definíciós vita, és ami mögötte van
a már bevezetett és világszerte elterjedt Kelet-Európa fogalom kiszorítására nem volt képes. Az 1950-es évektől Kelet-Európa fogalma a Szovjetunió által ellenőrzött európai országokban is általános elfogadottságnak örvendett. Eltérően azonban a két világháború közötti nyugati és keleti, továbbá a II. világháború utáni nyugati szóhasználattól, Kelet-Európába itt a Szovjetunió európai felét is beleértették, „...az egységes európaifejlődésen belül sajátos vonásokat mutat az Elbától az Urálig húzódó Kelet-Európa' - szögezte le Arató Endre, a térséggel foglakozó magyar történészek egyik meghatározó alakja 1972-ben.15 E terület külön fejlődése - mint egy másik jeles Kelet-Európa-kutató, Niederhauser Emil megállapította - a 6. és a 10. század között kezdődött, s olyan jellegzetességeket mutat, mint a szlávok túlsúlya, a kereszténység nyugati és keleti változatának párhuzamos, számos esetben egy népen belüli jelenléte, a megkésett gazdasági-társadalmi fejlődés, s modern nemzetállamok helyett sok- nemzetiségű birodalmak kialakulása a 16-18. században.16 A fenti interpretációtól eltérően az 1945 utáni magyar Kelet-Európa-kutatók másik csoportja aló. századi fejleményekből (földrajzi felfedezések hatása, második jobbágyság, stb.) eredeztette a régió Nyugat-Európához viszonyított másságát. Ezt a teóriát Pach Zsigmond Pál alapozta meg a kora újkori magyar és nyugat-európai agrárfejlődésről írott munkájában,17 majd tanítványai, Berend T. Iván és Ránki György fejlesztették tovább a térség 19-20. századi gazdasági fejlődéséről írott monográfiájukban. A magyar marxista történetíráson belül nevükhöz fűződik az addig jobbára differenciálatlanul használt Kelet-, illetve Közép- és Kelet-Európa fogalom felbontása két alrégióra: az ortodoxia és a hosszú török megszállás miatt elmaradottabb Balkánra, azaz Délkelet-Európára és a kevésbé elmaradott „egyéb területekre”, amelyek alatt általában a lengyelek, csehek és szlovákok, magyarok és horvátok, valamint osztrákok és szlovének által lakott területeket értették. Könyvükben ezt hívták Közép-Kelet-Európának. Tekintve azonban, hogy Közép-Kelet-Európa fogalma alatt Pach - bár pontosan sohasem definiálta - a történeti lengyel-litván, valamint cseh és magyar területeket értette,18 Berend T. és Ránki pedig a Monarchia osztrák felét, sőt Görögországot kivéve a Balkánt is idesorolták, a terminológiai tisztánlátáshoz egyáltalán nem járultak hozzá. Tovább fokozta a zavart, hogy könyvük angol nyelvű címében Berend T. és Ránki nem a Central Eastern Europe hanem a Elalecki által 1950-ben javasolt East Central Europe, tehát Kelet-Közép-Európa megjelölést használták.19 Nagyjából ugyanakkor, amikor a Közép-Kelet-Európa fogalom megszületett, tehát az 1960-as évek végén, a Kelet-Közép-Európa fogalom is megjelent a magyar történettudományban. Ez elsősorban Lackó Miklós nevéhez köthető, aki a fasizmus regionális vizsgálata során Európa „Elbán inneni” részén belül megkülönböztette az „inkább közép-európai típusba sorolható” osztrák és cseh területeket, a lengyel-magyar Kelet-Közép-Európát és és egyetemi körökben leginkább használt régiótörténet sorozatcíme például A History of East Central Europe. E sorozatban jelent meg többek között Joseph Rothschild: East Central Europe between the Two World Wars. Seattle/ London, 1992 [első kiad.: 1974.] vagy Paul R. Magocsi: Historical Atlas of East Central Europe. Seattle/London, 1993 című munkája. Rothschild a térség 1945 utáni történetéről írva is Halecki terminológiáját használta. Lásd Rothschild 1989. 15 Arató 1971.11. 16 Niederhauser i.m. 212-222. 17 Pach 1963. 18 Pach 1968.306-339. 19 Berend-Ránki 1974. 56
