H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Romsics Ignác: Közép- és/vagy Kelet-Európa? Egy definíciós vita, és ami mögötte van
„a balkáni típushoz közelítő” Romániát, valamint a tulajdonképpeni Balkánt vagy Délke- let-Európát, ahová Bulgáriát, Jugoszláviát és Görögországot sorolta.20 Az 1970-es évek közepétől az Elba és az Urál közötti nagyrégió egysége versus belső tagoltsága, s a Nyugattól való különbségének eredete ismét intenzív viták tárgyává vált a magyar szaksajtóban. A Pach Zsigmond Pálhoz és tanítványaihoz köthető elkanyarodás-elmé- lettel szemben Gunst Péter 1974-ben amellett érvelt, hogy Nyugat és az Oroszországot is felölelő Kelet a Nyugatrómai Birodalom felbomlásától, illetve a feudalizmus kialakulásától kezdődően minőségileg mást képviselt, s a későbbiekben ez csak annyiban változott, hogy a Kelet nyugati, azaz római keresztény pereme a 14. századtól nyugatias mintákat próbált - nem sok sikerrel - követni.21 Ez volt az a historiográfiai helyzet, amely az 1970-es és az 1980-as évek fordulóján Szűcs Jenőt azóta nemzetközileg is ismertté vált tipológiájának a kidolgozására késztette. Szűcs bevallottan Bibó István 1946-1948-as esszéiben körvonalazódó történelemértelmezést gondolta tovább, s támasztotta alá, illetve egészítette ki a medievisztika felvonultatható érveivel. A szovjet blokkon belüli interpretációkhoz hasonlóan, viszont Bibótól és a nyugati értelmezésektől eltérően Szűcs a Szovjetunió nyugati, Urálon inneni felét mintegy magától értetődően Kelet-Európa részeként fogta föl, s ehhez hozzárendelte még a térség ortodox országait. Ettől nyugatra és a tulajdonképpeni Nyugat-Európától keletre viszont feltételezett egy harmadik, „hibrid módon kettős arculatú” régiót, amelyet - Bibót követve - a történeti lengyel, cseh és magyar államterülettel azonosított. Bár ez a régió - érvelt —nem tartozott a Karoling Birodalomhoz, a kései középkor folyamán nemcsak kulturális, hanem gazdasági és társadalmi értelemben is Nyugat-Európa részévé vált, s nyugatias arculatát azután sem veszítette el, hogy 1500 táján ,,visszahajolt" Kelet-Európához, és ez a fordulat „szélsőségessé fokozta a nyugati képlethez képest a gazdasági-társadalmi szerkezet torzulásait és kiegyensúlyozatlanságát". Ezt a középső régiót Szűcs magyar nyelven Pach Zsigmond Pálhoz hasonlóan Közép-Kelet-Európának nevezte, tanulmányának angol nyelvű rezüméjében azonban már 1981 -ben, s angolul azután is mindig - Haleckihez hasonlóan - az East Central Europe megjelölést használta.22 Szűcs elemzése és „háromosztatú” Európa-tipológiája az 1980-as évek elején legtöbb magyar olvasója számára revelációként hatott. Igen kedvező nemzetközi fogadtatásához azonban a tanulmány nyíltan demokratikus és szovjetellenes politikai üzenete valószínűleg legalább annyira hozzájárult, mint historiográfiai jelentősége. A történeti elemzés ugyanis nyilvánvalóan a régió demokratizálásának lehetőségét és egyben szükségességét támasztotta alá. Még inkább politikai programjának köszönhette Szűcsénél jóval nagyobb és szinte azonnali nemzetközi elismertségét Milan Kundera 1984-es híres publicisztikája, a Tragedy of Central Europe, melynek megjelenése egybeesett a szovjet birodalom agóniájának kezdetével. Közép-Európa ebben a németek és az oroszok közé szorult kis és ezért sérülékeny népek egy részének - konkrétan a lengyelek, csehek, szlovákok, magyarok és az osztrákok említődnek - hazájaként, „az Oroszország és Németország közötti kis nemzetek bizonytalan zónájaként” definiálódott. A Közép- és Kelet-Európa határaival és mibenlétével foglalkozó 20-25 évvel ezelőtti 20 Lackó 1975.298-317, különösen 304-306. 21 Gunst i.m. 378-399. 22 Szűcs 1981.313-359. Idézet:356. 57
