H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Gebei Sándor: II. Rákóczi Ferenc erőfeszítései XII. Károly svéd király támogatásának elnyeréséért. Ráday Pál követjárásai (1704 - 1709)
teltségből nem sikerült kitörni. Vagy talán I. Lipót német-római császár, magyar király (ur. 1657-1705. május 5.) halálakor elszalasztottak egy esélyt Rákócziék 1705-ben? Bercsényi Miklós I. Lipót halálát egyenesen „Isten ítíleti”-nek, mintegy igazságtételnek minősítette Rákóczihoz írt levelében (1705. május 12.). Tényként közölte urával, hogy interregnum állapotába jutott az ország, hiszen I. Lipót fia, I. József törvénytelenül deklarálta magát magyar királynak. Az 1687-es pozsonyi „articulussal akarták [a Habsburgok] törvényeinket veszteni: ez [I. József] veszti magát, annyival is inkább, hogy az electiót nem agnoscáljuk [nem ismerjük el];... "6 - jelentette ki magabiztosan a főgenerális. Bercsényi felfogásában a Rex és Regnum ellentétéből egyenesen következik az interregnum, amelyet haladéktalanul publikálni szükséges. („Interregnum etesse, et publicari necessum et proficuum putarem."7) 1705. május 16-án Nyitrán keltezett postájában az alsó-magyarországi harctéren parancsnokló Bercsényi ismételten a kedvező alkalom kihasználására sarkallta Rákóczit. Az interregnu- mot „üdőhallasztás nélkül pátensek által” kellene az ország tudtára adni, „egyszersmind az [országos] gyűlés hirdetését” is meg kell ejteni kitűzött határidővel a Rákosmezőre - jelölte ki a tennivalókat Rákóczinak a hű barát. A sürgetett jogi lépések helyességének alátámasztására közbeveti Bercsényi: Ráday is „communicálta ezt velem”.8 „így Nagyságod s hazánk követjeinek megnyílik útja minden udvarnál; meglátja minden, hogy Isten csinált interregnumot: mert az király nonfuit integer; et nequitiae acfraudi reservata clausula defraudavit illum. Appareat quid possimus? [Mutassuk meg, hogy mire vagyunk képesek] bizony, tanálunk udvarlót; mi szép leány ez a Regina Hungária, Jungfrau regede...”9 Az eladó sorba lépett „Regina Hungária” kiházasításának metaforája egy az egyben a lengyel királyválasztások forgatókönyvére utal, Ráday 1704. évi lengyelországi tapasztalatával aktualizálva. A szcenárió szerint az üresnek kikiáltott trónért nyílt versenyt hirdet meg az ország és a királyjelöltek meghallgatása (kortesbeszédei) után az ország megválasztja a számára leginkább megfelelő jelöltet, majd a választott király és ország esküvel megerősített paktumának elfogadása után királlyá koronázza. Bercsényi tehát úgy vélekedett, hogy „Regina Hungária” után kapdosnak a jelöltek, és a majdani uralkodó helyreállítja az 1687- ben elkövetett törvénytelenségeket. Bercsényitől eltérően Rákóczi józanabbul mérte fel a politikai szituációt. Az eredménytelen Ráday-követségek, de leginkább a francia, bajor seregek katasztrofális veresége Höchstádtnél (Blindheimnél, 1704. augusztus 13.) szinte kilátástalan helyzetbe taszította Magyarországot. Nem volt az európai láthatáron olyan potens személy, akit a magyar trónra lehetett volna kapacitálni 1705-ben, a svéd, lengyel vonal hasznosítása is esélytelen maradt. A magyar érdekekkel divergáló svéd elképzelések a lengyel ügyek tisztását állították előtérbe. Stanislaw Leszczynski királyságát XII. Károly ellenében még a Szentszék sem tudta megakadályozni. Hiába tiltotta meg XI. Kelemen pápai brévéje a lengyel egyház vezetőinek, hogy a koronázáson közreműködjenek, a svéd megszállás, a svédek lengyel katolikus egyház intézményei ellen foganatosított kényszerintézkedések (hadisarc kivetése, a kolostori javak megdézsmálása, a miserend korlátozása stb., stb.) erősebbnek bizonyultak. Lvov svéd elfoglalása és a város kegyeden megsarcolása miatt a Ívovi érsek nem térhetett ki XII. Károly óhajának teljesítése elől. Konstanty Józef Zielinski érsek a svéd 6 Archivum Rákócziánum 1/4.1875.502. 7 Archivum Rákócziánum 1/4.1875.503. 8 Uo. 518. 9 Uo. 518. 346
