H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Gebei Sándor: II. Rákóczi Ferenc erőfeszítései XII. Károly svéd király támogatásának elnyeréséért. Ráday Pál követjárásai (1704 - 1709)
katonakirály parancsára a varsói Keresztelő Szent János templomban, nem az ősi koronázó városban, Krakkóban, 1705. október 4-én helyezte a svéd bábkirály fejére a svéd király által, erre az alkalomra kölcsönzött koronát XII. Károly jelenlétében. Egy kortársi feljegyzés szerint az ünnepélyes aktus „fényes pompával és tsendességgel véghez ment”10. A lengyel interregnum valójában a kettős királyság (dwukrólewie) létrejöttét eredményezte, az ország két „királyságra” szakadt. A Bercsényi-féle magyar „automatikus interregnum” a teljes külpolitikai elszigeteltségére való tekintettel feltétlenül óvatosságot követelt. Az interregnum kihirdetésére bármennyire is szükség mutatkozott, ebben a kérdésben sem formálódott ki a társadalmi egység. Elég itt csak arra utalnunk, hogy a legfontosabb országos méltóságok, a prímásérsek, a nádor, a horvát bán stb. mindannyian elítélték a királya ellen lázadó Rákóczit. Nehéz volt a kiutat megtalálni ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből. Perspektivikusan két megoldással próbálkozhattak a szabadságjogok csorbíthatatlanságáért fegyvert ragadó „rebellisek”. Vagy kiegyeznek a Rákóczi értelmezésében is az illegitim királlyal, vagy a Habsburgoktól való elszakadást célozzák meg egy új, „lengyel mintájú” (=konföderáció) államberendezkedés alapjainak a lerakásával. Mindkét variáns napirendre került. A radikális szakítást sürgető Bercsényi-kezdeményezéstől még visszarettent a szabadságharc első, szécsényi országos gyűlése (1705. szeptember 12 - október 3.), habár elfogadta a konföderáció megalakulását kimondó határozatát, ami viszont az egyezkedések előtt nem zárta le a sorompót. 1705. október 27 - 1706. július 22. között zajlottak kisebb-nagyobb megszakításokkal a tárgyalások Nagyszombatban. Ki lehet jelenteni, hogy a felek legmagasabb szinten képviseltették magukat a találkozókon az angol és holland közvetítők jelenlétében. A Wenzel Wratislaw császári tanácsos, cseh kancellár és Széchenyi Pál kalocsai érsek, illetve Bercsényi Miklós, Csáky István, Sennyey István, Kajali Pál stb. vezette delegációk élénk vitákat folytattak az 1704-es kiáltványban felsorolt sérelmekről, de a kardinális problémákban - a királyválasztás visszaállítása, az Aranybulla ellenállási záradékának újbóli hatályba helyezése, az erdélyi fejedelemválasztás elismerése, törvényesítése, a tárgyalások eredményeinek nemzetközi garantálása - egy jottányit sem közeledtek az álláspontok. A zsákutcába torkolló egyezkedések természetes következménye volt a huszti (erdélyi) országgyűlés mintáját követő ónodi conventus generalis (magyar országos gyűlés!) határozata, a Habsburg-ház magyar detronizációja, az interregnum állapotának kinyilvánítása 1707. június 13-án, Pünkösd hétfőjén. Ettől a pillanattól kezdve a szabadságharc jövőjét kizárólag a külső kapcsolatok, vagyis a Habsburg-ellenességben érdekelt külső hatalmak magatartása határozták meg. A tartózkodó francia külpolitikától a segélyeken kívül továbbra sem lehetett mást remélni, a svéd és a tőle függő lengyel, Szaniszló-féle kurzusváltással sem lehetett számolni, ezért az 1707 nyarán előbukkanó lehetőséget meg kellett ragadni. Ez pedig nem volt más, mint I. Péter cár és a hozzá hűséges maradt sandomierzi konföderáció ajánlata. II. Rákóczi Ferenc szerződésileg kötelezte magát, hogy megválasztása esetén az 1706-ban a lengyel trónról lemondani kényszerült II. Ágost helyébe lép, elfogadja a Rzeczpospolita királyjelöltségét. Amíg a királyjelölés, -választás és -koronázás folyamata le nem zárul, három hónapos határidővel vállalkozik arra, hogy a francia király közbenjárásával az Oroszország ellen megindított svéd hadjárat leállítását kieszközli. (Az 1707. szeptember 4/15-i varsói egyezmény 17 pontja.11) 10 GvadAnyi 1792.123. 11 A kettős dátum a julián, illetve a gregorián naptár szerint értendő. A forrás: MNL OL G. 15. Caps. F. Fasc. 149. f 347
