H. Szilasi Ágota - Várkonyi Péter - Bujdosné Pap Györgyi - Császi Irén (szerk.): Agria 50. (Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 2017)
Makai János: Templom vagy múzeum? Andrej fejedelem földi maradványainak sorsáról
„múzeumi alosztály (...) soha nem bízta az emlékek őrzését egyházi személyekre” (1920), követelmény, hogy az egyház „maga vállalja fel a hatalmas mennyiségű raktári tárgy (...) észszerű megsemmisítésének kezdeményezését” (1922).32 A múzeumokat irányító szerv, orosz rövidítésével a gubmuzej 1923-1924-re vonatkozó kimutatásából kiderül, hogy a kormányzóságban a külső forma és belső berendezés megőrzése mellett összesen nyolc templomot nyilvánítottak múzeummá. 12-17. századi vlagyimiri, bogoljubovi, muromi, szuzdali, kideksai és Jurjev Polszkoj-i épületek tartoztak közéjük. A felsorolt templomokban még a szovjet időszak legelején megszüntették az istentiszteleteket, tehát ezek tipikus templommúzeumok voltak. 1923-ban múzeumként említették az Uszpenszkij-székesegyházat is, bár a hívők közössége még mindig használhatta. A gubmuzej azonban végig tárgyalásokat folytatott arról, hogy teljesen múzeummá alakítsák át. 1925-re létrehozták benne az egyházi kő- és faszobrászat, valamint a keresztek múzeumi részlegét. Ivanov azt is tervezte, hogy vallásellenes részleget alakítanak ki az épületben.33 1926-ban az Uszpenszkij-székesegyháznak - több mint hét és fél évszázados működés után — be kellett zárnia kapuit a hívők előtt34 A fordulat igazi éve azonban 1927 lett a templom- és kolostormúzeumok történetében. Egyrészt, ekkor kezdődött el egy sor városban az egyházi építészet emlékeinek tömeges elpusztítása; másrészt, a múzeummá alakított templomok számára ez az év hozta el a hatalmi szervek, a közvélemény és a sajtó támadását, a kiállítások bezárását, az első múzeumok megszüntetését.35 1930-ban a székesegyházban létrehozták a vlagyimiri múzeum vallásellenes részlegét. Egy, a következő évben keletkezett dokumentumban olvasható is, hogy a templom a vallásellenes propaganda objektuma lett. A kiállítás anyagát egyebek mellett szentek földi maradványai és ikonok képezték. Természetesen Andrej fejedelem csontjait is megnézhették az érdeklődők.36 Az 1930-as évek közepén egy fiatal, vlagyimiri születésű kutató figyelmét is felkeltették Bogoljubszkij földi maradványai. Ny. Ny. Voronyin akkor Leningrádban dolgozott, a Feudális Társadalom Története Intézetének tudományos titkára volt. 1934 nyarán a vlagyimiri múzeum igazgató asszonyával, Ny. G. Osztroumovaval megállapodott arról, hogy a csontokkal kapcsolatban kutatást végezzenek. A vizsgálatra 1934-1935 telén D. G. Rohlin professzor irányításával a leningrádi Állami Röntgenológiai Intézetben került sor. Ezt követően a csontváz postai úton érkezett vissza Vlagyimirba.37 A történelemtudomány sokat profitált a vizsgálatból. Rohlin a források adatait és a szakirodalmi értékeléseket összevetette a röntgenvizsgálat eredményeivel. A fejedelem gerincoszlopának nyaki részén olyan elváltozásokat tárt fel, amelyek idős korában erősen korlátozták a mozgását Ugyanezekre az okokra vezette vissza azt, hogy Bogoljubszkijt hajthatatlannak, határozottnak, sőt dölyfösnek jellemezték: egy veleszületett rendellenesség és egy patológiai folyamat miatt alig tudta hajlítani a nyakát.38 (Modern kifejezéssel élve Andrej fenn hordta az orrát, tehát testtartása ellenszenves volt a kortársak számára.) A professzor véleménye szerint a felső végtagok sebesülés által okozott régi elváltozásai arról tanúskod32 Kaulen 2001.119-120. 33 Uo. 121. 34 Tyimofejeva 1991.282. 35 Kaulen 2001.132 36 Tyimofejeva 1999.19,40. 37 Krivosejev 2003.168-175. 38 Rohlin 1965.264,267. 326
